Első angliai utamat hosszúra terveztem, au-pair-nek érkeztem az országba. Egy budapesti ügynökség intézte az elhelyezést. Itthon felmérték az angoltudásomat és az igényeimet, hogy milyen családot szeretnék. Annyit kértem, hogy a gyerekek között legyen legalább egy kislány, inkább kutya-, mint cicakedvelő vagyok, kis főzési tapasztalattal rendelkezem, így abba inkább csak besegítenék és szeretnék nyelvtanfolyamra járni.
Három hét után már meg is érkezett a meghívólevél. Mivel sok holmit cipeltem magammal, így buszjegyet foglaltam a Eurolines járatára, egészen Londonig, a Victoria pályaudvarra. Calais-ból komppal keltünk át Dover-be, majd onnan folytattuk az utat a fővárosba. A család az ígéret ellenére nem várt rám a buszpályaudvaron, így magamnak kellett eljutnom Sanderstead-be. Szerencsére segítőkész volt a sofőr és udvariasan útbaigazított.
A család nem bizonyult olyannak, mint amit itthon ígértek. A három gyerkőc közül egyik sem volt kislány, a bemutatkozó levélben leírt kutyus és a halak helyett három cica élt a házban. Minden este nekem kellett vacsorát főzni, a szobám olyan pici volt, hogy én ugyan befértem a helyiségbe, de a bőröndöm már nem. A tévé csak dekorációként állt az asztalon, mert hiányzott a hátulja és a belseje. Az anyuka már aznap este elutazott egy három napos hosszú hétvégére, mikor megérkeztem.
Az első napokban a bevándorlási hivatalban kellett jelentkeznem, utána beiratkoztam a Croydon College-ba nyelvtanfolyamra, ahová heti kétszer jártam délelőtt, busszal. Én voltam az egyetlen magyar az osztályban, így minden helyzetben rá voltam kényszerülve az idegen nyelv használatára. Miután sok problémám adódott a munkaadó anyukával (hetekig nem kaptam fizetést, szó nélkül elutazott több napra, üresen hagyva a hűtőt és a hétvégi szabadnapjaimon is rám hagyva a fiúkat), így új családot kezdtem keresni.
Egy kinti au-pair ügynök segítségével találtam rá egy indiai családra, néhány hónap után hozzájuk költöztem át Purley-be. Egy csodaszép ház második emeleti hófehér szobáját kaptam, külön fürdőszoba használattal. Két gyerekre vigyáztam, emellett házimunkákat végeztem és besegítettem a főzésbe. Már az első naptól kezdve be lettem dobva a mély vízbe, egy másfél éves és egy két hónapos kislányról gondoskodtam. Végig keményen kellett dolgoznom, de a gyerekek ragaszkodása és szeretete kárpótolt a fáradtságért. Hogy érzékeltessem a munkavégzés megpróbáltatásait, egy példaként megemlítem, hogy a három fürdőszobában fogkefével kellett tisztítanom a csempék fugáit.
Az HMS Belfast, a British Múzeum, a Buckingham Palota, a Royal Albert Hall, a Victoria és Albert Múzeum, a Szt. Pál Székesegyház, a Westminster Katedrális, a Trafalgar tér, az Oxford Street, a Kensington Palota, a Docklands, Windsor stb. felejthetetlen élményeket nyújtottak.
Életre szóló barátságokat kötöttem, kint nyelvvizsgáztam és az indiai családnak köszönhetően betekintést nyerhettem ebbe a teljesen eltérő kultúrába és gasztronómiába.
Írta: Ildikó
