Balatonboglár a Balaton déli partján, Balatonlelle és Fonyód között helyezkedik el.
Az ókorban erre haladt át az Aquincum felé tartó hadiút.
Feltehetően a rómaiak voltak a szőlőkultúra meghonosítói.
Szőlőskislak városrész neve a szőlőművelés folytonosságára utal.
1211-ben említik először a település nevét „villa Boclar” néven, II. András oklevelében.
A 13. században épülhetett az első templom a mai Temetődombon.
A török hódoltság után újra benépesült a vidék.
Egykor a két vármegye, Zala és Somogy uradalmai között a szántódi és a boglári rév biztosította az összeköttetést. Ekkor még a mai Várdombig ért a Balaton, nyugat felé nyílt víz és mocsárvilág terült el.
A reformkor eszméihez csatlakoztak az itt élő földbirtokosok is, Bárány Pál és Jankovich László. 1847-ben Jankovich László a tulajdonában lévő révkikötőhely használatát felajánlotta a Balatoni Gőzhajózási Társaságnak.
Az 1863-1872 között a Fiuméig megépült Déli Vasút és a révátkelő hozzájárult Balatonboglár gyors fejlődéséhez. A település kereskedelmi és szolgáltató központtá vált.
A fürdőkultúra a 19. század végén vette kezdetét. Fürdőegyesületet alapítottak, mely igényes településszépítő és kulturális tevékenységet folytatott.
1940-1944 között itt működött a Lengyel Gimnázium és Líceum, a lengyel menekültek gyermekeinek képzését szolgálva.
1979-ben összevonták Balatonlellével Boglárlelle néven, mely 1986-ban városi rangot kapott. 1991-től, helyi népszavazással ismét önállósodott a két település.
A Várdombon álló Gömbkilátó közkedvelt kirándulóhely.
A kikötőből hajóval kelhetünk át Révfülöpre, ahonnan remek kirándulásokra és túrákra indulhatunk.
Írta: Zoli
