A Csobánc egyike a Balaton-felvidék tanúhegyeinek, a Tapolcai-medencében Diszel, Gyulakeszi és Káptalantóti települések között magasodik (376 m). Fokozottan védett terület, természetvédelmi kezelője a Balaton-felvidéki Nemzeti Park.
Lapos tetejéről csodálatos panorámában gyönyörködhetünk, láthatjuk a környező tanúhegyeket, a Keszthelyi-hegység fennsíkját, a Balatont, a Káli-medencét, északi irányban a Bakony magaslatait. Tiszta, páramentes időben akár az ausztriai Schneebergig is ellátni.
Az Országos Kéktúra útvonala korábban a hegy keleti oldalán haladt el, jelenleg viszont északról kerülve felvezet a Csobánc tetejére is. A hegy kedvelt siklóernyős hely.
Már a keleti hegyoldal felfelé vezető szerpentin ösvényéről pazar kilátás nyílik a környező vidékre, a feljutás önmagában is élményszámba megy.
A hegytetőn láthatók a 13. században épült Csobánc várának romjai. A csobánci várhegyet 1221-ben említik először egy oklevélben. Az 1300-as években a Rátót nembéli Gyulaffy család birtokolta.
1490-ben, Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa csapatai betörtek a Dunántúlra, Kinizsi Pál parancsára a várat elkezdték megerősíteni.
1491-ben az özvegy Gyulaffy Lászlóné ideiglenesen saját testvérének, Gersei Pető Jánosnak adta át, aki a somlói várnagyot, Leányfalusi Ágostont bízta meg a vár védműveinek megépítésével.
Buda 1541-es eleste után három részre szakadt az ország. Csobánc a dunántúli végvárrendszer fontos tagja lett, a törökök több alkalommal is sikertelenül ostromolták.
Az 1550-60-as években a vár tulajdonosa és kapitánya a híres bajvívó, rátóti Gyulaffy László volt. 1561-ben a törökök Pajazit aga vezetésével rajtaütéssel elfoglalták a szomszédos Hegyesd várát. Az ott állomásozó török lovasok a környék rémei lettek. 1562-ben Gyulaffy párbajban, kopjával átszúrva megölte Pajazitot.
Kanizsa elvesztése után Csobáncot is megerősítették. 1649-ben Gyulaffy Kristóf a vár tulajdonosa és kapitánya. 1650-ben fia, Gyulaffy László örökölte a várbirtokot, melyet 1651-ben Széchenyi György veszprémi püspöknek zálogosított el. 1669-ben Csobáncot herceg Esterházy Pál vásárolta meg az eladósodott Gyulaffyaktól.
Az 1690-es években itt szolgált Béri Balogh Ádám, a Rákóczi-szabadságharc később legendás hírű brigadérosa.
A törökök kiűzését követően Csobánc a bécsi Udvari Haditanács által lerombolásra ítélt várak listájára került, de az időközben kirobbant Rákóczi-szabadságharc a végrehajtást meghiúsította.
1707. február 25-én a labancok sikertelenül ostromolták a várat. 1709-ben a kurucok megrongálták, majd kivonultak. A Sümegen állomásozó császári műszaki alakulatok felrobbantották. Megkezdődött a vár romlása.
Csobánchoz egy máig emlékezetes gyalogtúrám fűződik. A Badacsony és a Gulács érintésével, Káptalantóti irányából érkeztem a hegyhez. Már felfelé menet gyakran megálltam fényképezni, annyira lenyűgözött a környező táj szépsége.
A várromnál hosszú pihenőt tartottam, közben átvészeltem egy rövidebb esős időszakot. A hátizsákomra nylonzsákot húztam, én pedig esővédő ponchóba burkolózva, háttal a szélnek, szemben a Balatonnal álltam, míg az „égi áldás” abba nem maradt.
Az éjszakát a hegyen szerettem volna tölteni a szabadban, ebben viszont sötétedés után megakadályozott a rengeteg szúnyog. Addig döngicséltek a fülem mellett, míg meg nem untam. Felkaptam a hátizsákomat, bekapcsoltam a fej- és zseblámpámat, majd Gyulakeszi irányába ereszkedni kezdtem a hegyről.
Nagyon hangulatos volt ez az éjszakai gyaloglás, ismét átsétáltam Káptalantótin, majd elhaladtam a Gulács hatalmas, sötét tömbje mellett, végül Badacsonyban ért a reggel, ahol csodálatos napkelte tanúja lehettem.
Szerk.: Zoli
