Egy régi gyalogtúra emlékeit elevenítem fel az alábbiakban. Túratársammal, ketten indultunk a Káli-medence felfedezésére egy nyári nap reggelén. Hajóval érkeztünk Balatonboglárról Révfülöpre, utunk kiindulópontjához.
Elsőként a vasútállomás közelében található fülöpi templomromot tekintettük meg, majd felkapaszkodtunk a Fülöp-hegy tetejére. Ezúttal a kilátóba nem mentünk fel, hanem az erdőben folytattuk tovább utunkat.
A hegy túloldalán leereszkedve, a fák közül kilépve, gyönyörű látvány fogadott bennünket. Előttünk szőlőültetvény, a látóhatárt hegykoszorú övezte a tanúhegyek magaslataival.
Kővágóörs mellett elhaladva, megcsodáltuk a kőtenger szikláit, majd a Theodora-tanösvény egy rövid szakaszát érintve gyalogoltunk tovább Köveskál irányába.
Köveskálon a falu központjában található mosóháznál rövid pihenőt tartottunk.
Magyarországon sehol máshol nem találunk hasonló építményeket, a közelben azonban több településen voltak mosóházak, melyeknek egy része ma is áll.
A mosóházak, mosógödrök a Káli-medencében és környékén általában egy forrásra épültek akár a faluban, akár azon kívül, attól függően, hogy hol bukkant felszínre a víz.
Köveskált elhagyva, a Káli-medencét északról határoló Fekete-hegy hosszan elnyúló vonulata felé vettük az irányt. Felkapaszkodtunk a hegy tetején álló Eötvös Károly-kilátóhoz. A hozzá vezető meredek ösvény szakasza nagyon vadregényes. Fentről belátható az egész Káli-medence. Sajnos felhős volt az idő, a nap csak délután közepétől bújt elő.
A Fekete-hegyről leereszkedve megkerestük a Töttöskáli templomromot. A rom kisméretű, de mindenképpen érdemes kitérőt tenni errefelé.
A középkorban Töttöskál falu állt ezen a területen, ahol most Szentbékkálla szőlői és présházai láthatók a hegyoldalon. A templom az Árpád-korban, a 12-13. század tájékán épülhetett, keletelt kialakítással. Kelet-nyugati hosszirányban épült, a hívők kelet felé imádkoztak, a bejárat nyugatról nyílt. A török időkben a falu elnéptelenedett, a templom állapota leromlott.
Szentbékkállán rövid pihenőt tartottunk, feltöltöttük italkészleteinket.
Túránk következő állomása a Káli-medence kiemelkedő természeti értéke, a Szentbékkállai kőtenger volt. Néhány héttel korábban már jártam erre egy Révfülöp-Szentbékkálla túra keretében.
A sziklák az egykori Pannon-tengerből emelkedtek ki, létrejöttük a hajdani vulkanikus utóműködésnek köszönhető. A folyamatos erózió során, elsősorban a pleisztocén kor időjárásának hatására, változatos kőformák jöttek létre. Az egyik közismert, gigantikus kőtömb a Kelemen-kőnek nevezett ingókő.
A Theodora Kékkő-tanösvényen gyalogoltunk tovább a Mindszentkálla mellett elhelyezkedő Kopasz-hegy felé. A hegy tetejére felérve, csodálatos panoráma tárult elénk. Beláthattuk az egész Káli-medencét, egészen a jellegzetes formájú Hegyestűig, körbenézve beazonosíthattuk a tanúhegyeket, a látóhatár peremén a Balaton vize csillogott.
Hosszabb időt töltöttünk itt, ekkor már közeledett az este. A nap folyamán a tervezettnél lassabban haladtunk.
Mire Kerekikál középkori templomromjához értünk, szinte majdnem besötétedett. Mivel rövid idővel azelőtt már jártam arra, nem volt nehéz megtalálni, de csak zseblámpa fényénél tudtuk megszemlélni.
A Kereki-dombon még nyomokban fellelhető egy késő bronzkori, kora vaskori kettős földsánc maradványa. A hely később feltehetőleg Kál horka szállásterülete lehetett.
A domb tövében található a hajdani Kerekikál templomromja. A névadó település első írásos említése 1292-ből maradt fenn. A templom egyenes záródású szentéllyel, nyugati felében kegyúri karzattal rendelkezett. 1548-ban a törökök felégették a Balaton-felvidék szomszédos településeivel együtt, faluja elpusztult.
Sötétben, holdvilágnál és zseblámpafény mellett gyalogoltunk tovább, áthaladtunk Kékkúton, majd Salföld mellett betértünk az erdőbe, hogy elérjük aznapi úti célunkat, az egykori pálos kolostor romjait.
A romok mellett éjszakáztunk, majd másnap Ábrahámhegy, az Örsi-hegy és a Badacsony felé folytattuk utunkat.
A Káli-medencében kerékpár- és teljesítménytúra keretében is jártam.
Szerk.: Zoli
