Nagyvázsony a Veszprém és Tapolca között vezető 77-es főút mellett helyezkedik el, a róla elnevezett medence közepén. Északon az 599 méterre magasodó Kab-hegy, délen a Balaton-felvidék dombjai határolják.
Nagyvázsony és környéke már ősidők óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül. A település első írásos említése a tatárjárás idejéből származik.
A 14. században a település a Vezsenyi család tulajdonába került. A család kihalása után a birtok a koronára, Mátyás királyra szállt vissza. Mátyás király 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta.
Kinizsi vár
Építésének pontos ideje ismeretlen, építtetője a Vezsenyi család. Kinizsi a várat birtokba véve, jelentős építkezésekbe kezdett, megerősítette és komfortossá tette. Kinizsi halála után özvegye, Magyar Benigna folytatta az építkezést. Magyar Benigna 1495-ben feleségül ment Horváth Márkhoz, halála után a Horváth családra szállt a vár és a hozzá tartozó birtokok.
1554-ben a Tihany és Csobánc elleni török támadás alkalmával Vázsonyt is megrohanták. Tihany és Csobánc ostroma sikertelen volt, Vázsonyt viszont elfoglalták. A magyar csapatok 1555. október elején foglalták vissza.
A közeli Veszprémet 1594-ben a törökök ostrommal bevették. Elestének hírére a környékbeli kisebb várak őrsége megszökött, így Vázsony is kardcsapás nélkül a törökök kezére került. 1558 augusztusában sikerült visszafoglalni.
A Horváth család utolsó férfitagja 1649-ben elhunyt, ezután a vár a Zichy család tulajdonába került.
A Rákóczi-szabadságharc után hadászati jelentőségét elvesztette.
Szent Mihály kolostor
A vázsonyi pálos kolostort 1483-ban Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapította. Szerzetesei a közeli tálodi kolostorból költöztek át. Templomába temették el az 1494-ben elhunyt Kinizsi Pált és felesége 1508-ban elhunyt második férjét, Horváth Márkot.
A szerzetesek 1543-ban Fehérvár eleste után elhagyták a kolostort. Amikor 1552-ben a törökök Veszprémet elfoglalták, az itteni magyar várőrség felrobbantotta. „Félvén attól, hogy a török beléjek száll.”
A romok köveit előbb a várban a falak megerősítésénél, később a falu házépítéseinél hasznosították. 1959-ben a falmaradványokat feltárták és konzerválták.
Szent Ilona templom romjai
Tálod kicsiny templomát a 13. században építették. Miután a települést 1548-ban pusztán hagyta a lakossága, a templom romlásnak indult, falaira rátelepedett az erdő. 1970-ben találtak rá a romokra, 2007-ben került sor a megóvásukra.
A Tálodi kolostor maradványai
A Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kolostort a pálos szerzetesek számára a vidéket uraló Rátót nemzetség alapította a 13. század közepén.
A kolostor temploma egyhajós, 25 méter hosszú, egyenes szentélyzáródású volt. Ehhez csatlakozott az északi oldalon a szerzetesek számára épült három szárnyból álló kolostor. A kolostorhoz tartozott még egy kőfallal körülvett vízgyűjtő medence, mely a kolostorudvar északnyugati sarkában állt.
A kolostort 1480 táján elhagyták a pálosok, helyükre ferences szerzetesek jöttek. Falait 1552-ben felrobbantották, hogy a törökök kezére ne jusson.
A vár és a természetben megbúvó közeli templomromok meglátogatása, bejárása felejthetetlen élményt jelentett számomra, emellett a Néprajzi Múzeumot és a Postamúzeumot is megtekintettem Nagyvázsonyban.
Szerk.: Zoli
