Váci kirándulásunkat összekötöttük a Vácrátóti arborétummal. Délelőtt a botanikus kertet fedeztük fel, délután pedig Vácon a Memento Mori Kilállítóhelyet, a székesegyházat, a diadalívet és a zsinagógát.
Fehérek Temploma
1699-ben, Dvornikovits Mihály püspök hívására érkeztek Vácra a Domonkos rendi szerzetesek, hogy segítsenek újraszervezni a hitéletet a püspöki székvárosban. A Főtéren kaptak területet templom és rendház építésére. A templomot 1755-ben szentelték fel, de csak az 1770-es években készült el véglegesen. A domonkos rendi szerzeteseket ruhájuk színe miatt a helyiek „fehér barátok”-nak nevezték. Innen a templom neve is – Fehérek temploma. Ennek kriptája rejtette a 18. századi temetkezőhelyet, a váci múmiákat.
Memento Mori Kiállítóhely
Felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincs került napvilágra 1994-ben itt Vácon, amikor a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során a templom alatti kripta feltárásakor több mint 150 éves elfalazott lejáratára bukkantak az építők. A megtalált kriptában 262, többnyire jó állapotú díszített koporsóban a 18. század középső harmadától kezdődően, illetve a 19. század elején elhunyt és betemetett, a különleges klímának köszönhetően jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott váci polgárok testei nyugodtak; férfiak, nők, gyermekek, mesteremberek, szerzetesek, papok, katonatisztek és hivatalnokok.
A többségében a 18. századból származó koporsók, holttestek, a viseletek, lábbeleik, fejrevalók és a temetési kellékek egy része a múzeum „Memento Mori” kiállításán tekinthető meg.
Az állandó kiállítás 2016-ban nyitotta meg kapuit a főtér egyik középkori lakóházának pincéjében. A pince mély és hűvös, egy meredek lépcsőn ereszkedtünk le, ahol azon váci polgárok névsora fogadott bennünket, akiket a koporsófeliratok alapján sikerült beazonosítani.
A lejárattól balra lévő kisteremben vannak kiállítva a koporsókból előkerült szakrális tárgyak; feszületek, rózsafűzérek és kegyérmék.
A pince nagytermében festett, színes (sárga, szürke, barna) felnőtt és (kék, zöld) gyermekkoporsók kerültek elhelyezésre. A koporsókon láthatóak Krisztus-ábrázolások, vallásos és halálszimbólumok, melyek a korabeli ember vallásos világképére, halálához való viszonyára is utalnak.
A terem hátsó részében Stefanovits György szabómester, egy név szerint nem ismert középkorú polgárasszony és egy 9 éves kislány, Salamon Magdolna nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben, üvegkoporsóba zárva.
A kiállításon betekintést kaphatunk a 18. század végi, 19. század eleji temetkezési, ravatalozási szokásaiba, ami keddtől – vasárnapig 10:00 – 18:00 óra között tart nyitva.
Székesegyház
Migazzi Kristóf püspöknek nem nyerte el tetszését az elődje által 1760-ban, F.A. Pilgrammal készíttetett templom terve, ezért megbízta Isadore Canevalét, hogy a már lerakott alapokra tervezzen egy új székesegyházat, amit 1772-ben szenteltek fel és a helyiek nagytemplomnak vagy dómnak nevezik. (Mikor ott jártunk, belső felújítási munkák miatt csak bekukkanthattunk a székesegyház belsejébe az ajtóból).
A székesegyház melletti iskola diákja volt Madách Imre, emlékét egy emléktábla őrzi.
Diadalív
A Vácra látogató Mária Terézia fogadására 1764-ben emeltette Migazzi Kristóf püspök a diadalívet, amelyet a köznyelv „kőkapu”-nak keresztelt el. A kaput Isidore Canevale tervezte. Hazánk egyetlen diadalívén a felirat a Habsburg uralkodóház dicsőségét hirdeti.
Zsinagóga
A váci neológ irányzatú zsinagóga 1861-1864 között épült Alois Caccari olsz származású építőmester tervei alapján, a váci zsidóság önkéntes adományaiból, romantikus stílusban. A homlokzatot nyolcszögű oszlopok és rózsaablak díszíti, mely alatt Mózes harmadik könyvéből származó idézet olvasható. A zsinagóga a holocaust idején a váci gettó fő épülete volt. A 20. század második felében tanácsi tulajdonba került és teljesen elromosodott. 1998-ban a hitközség visszavásárolta és eredeti állapotában helyreállíttatta.
Gasztronómia Vácon
A Főtéren található Rubra Grill és Bárban ebédeltünk. Grillezett mozzarella sajtot, coleslaw káposztasalátát és héjában grillezett krumplit. Az ételek, a kiszolgálás és a tálalás is kifogástalan volt.
Utána a Mihályi Pattisserie-ben kóstoltuk meg a süteményeket. Életem legfinomabb Rákóczi túrósát itt ettem és a fagylaltjuk is nagyon finom.
A városban különösen tetszett, hogy minden nevezetességhez tartozik egy kis információs tábla, így kaphatunk betekintést a történelembe. Csupán egy dolgot hiányoltunk, hogy képeslapot és hűtőmágnest sehol sem lehetett vásárolni.
Szerk.: Ildikó
