Tavaly nyáron megkerültem a Balaton keleti medencéjét, ezúttal a maradék, jóval hosszabb távnak vágtam neki. Szeptember elején szerencsére már nem volt akkora forgalom és tömeg, mint a nyári időszakban.
Kora reggel indultam, az első komppal keltem át Szántódról a Tihanyi-félszigetre. Néhány fotót készítettem útközben, majd rövid időre megálltam az Apáti templomromnál. Ezután Aszófőnél tettem egy kis kitérőt a Kövesdi templomromhoz és az Almás-forráshoz. Itt kicsit elidőztem és megreggeliztem.
Balatonudvariban megörökítettem a temető híres szív alakú sírköveit, Balatonakaliban az Ősök Parkját, Zánkán néhány percre megálltam a parton.
Balatonszepezdnél nyeregből szálltam, hogy feltoljam a meredek emelkedőn a bringát, kis utcákon át és a focipálya mellett elhaladva ereszkedtem le ismét.
Révfülöpön a hajóállomásnál rövid időre megpihentem, fényképeztem, a következő ivószünetet már Ábrahámhegyen tartottam. A távolabb magasodó Gulács kedvéért megálltam egy fotó erejéig, majd hamarosan elértem a Badacsonyt.
A Badacsonynál megint nehezebb terep következett, de a hegy látványa minden fáradtságot megért. Badacsonytördemic felé haladtam, a települést elérve sűrűn és jól láthatóan követték egymást az aszfaltra festett kerékpáros jelzések, majd Szigliget irányába lekanyarodva folytattam utamat.
Egy hangulatos erdei pihenőnél pótoltam a folyadékveszteséget, s tovább gurultam immár a Keszthelyi-hegység felé. Balatongyöröknél muszáj volt megállni a Római-forrás, de főleg a Szépkilátó miatt. A magaslatra felkapaszkodva, visszafelé tekintve, megcsodálhattam a lenyűgöző látványt nyújtó tanúhegyeket.
Ekkorra már nagyon meleg lett az idő, szerettem volna minél előbb beérni Keszthelyre. Egy alapos ivószünet után végre megérkeztem, s gyorsan át is tekertem a városon. A vasút mentén és fák között haladtam tovább, majd immár a tó déli partján folytattam utamat.
Többször megálltam fényképezni, Balatonberényben aztán letelepedtem egy park padjára, kissé kifújtam magam, a távoli reggeli után ekkor falatoztam másodszor. Új erőre kapva, ismét nyeregbe pattantam. Kellett is az energia Balatonmáriafürdő és Balatonfenyves hosszú utcáin végigtekerni.
Következő pihenőmet Fonyódon tartottam a hajóállomásnál, a Badacsony jellegzetes alakja most már a túlsó partról tekintett vissza rám. Erőt gyűjtöttem az utolsó szakaszhoz, majd tovább indultam.
Egy-kétszer még megálltam fényképezni, Balatonszemesnél néhány percet pihenni és inni, aztán az este közeledtével csak tekertem tovább, egyre fáradtabban. Balatonföldvárt elérve bekapcsoltam a világítást, Szántódtól pedig már megszokott, jól ismert útvonalakon haladtam végcélomig.
Fárasztó nap állt mögöttem, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. 157,5 km-t tekertem, amivel megdöntöttem az eddigi 132 km-es, 10 évvel ezelőtti csúcsomat.
Szerk.: Zoli