Az egyik legszebb látvány a naplemente,
Átélve ilyet, derűs az ember kedve.
Főleg, ha kinn, természetben tapasztaljuk,
Kedves emlékeink közé sorolhatjuk.
A napkorong lassanként lefelé halad,
Színeket fest, mitől a szánk tátva marad.
Lélegzet elakad, gyönyörködünk benne,
Valóság mintha távolodóban lenne.
Különös hangulat, minden elcsendesül,
Nyugovóra készül, lassan elszenderül.
Látóhatár szélén eltűnőben a nap,
Mi belőle látszik, már csak egy kis darab.
Pillanatok múlva eltűnik teljesen,
Elérkezett az ideje, hogy est legyen.
Környéket eláraszt szürkeség homálya,
Helyét sötétnek átadja nemsokára.
Mint lassított felvétel, pergett előttünk,
Immár esteledett, a nappal mögöttünk.
Káprázatos naplemente emlékké vált,
Megőrizzük, hisz nagyszerű élményt kínált.
Írta: Zoli