Parton ülve, a vizet nézem csendesen,
Nyugalom van, nem mozdul semmi hirtelen.
Hatalmas víztükör alig fodrozódik,
Derült, kék égen felhőpamacs sem látszik.
Kacsák siklanak lassan, mint apró gályák,
Hattyú nyaka nyúlik, terjeszti szét szárnyát.
Kövek között küszök egymást kerülgetik,
Ágon madarak dalukat énekelik.
Levelek sem rezdülnek a magas fákon,
Békesség honol, végig az egész tájon.
Nap sugara fentről, finoman melenget,
Átadom magam teljesen az érzésnek.
Időnek múlását nem is érzékelem,
Csak üldögélek és a vizet figyelem.
Még gondolataim sem zavarnak most meg,
Jól érzem magam, öröm, hogy itt lehetek.
Írta: Zoli