Egy hétvégi délutánon ismét Ausztria felé vettük az irányt, néhány közeli, számunkra régi, kedves helyet kerestünk fel. Rövid szlovákiai szakasz és Pozsony érintése után, végig ismerős utakon autóztunk.
Wolfsthalhoz közelítve felpillantottunk a sűrű erdővel borított Königswart-hegy magaslatáról letekintő Pottenburg romjaira. Áthaladtunk Hainburg ikonikus Magyar- és Bécsi-kapuján, hamarosan már a Duna túlsó oldalán szemléltük az elsuhanó tájat.
Első megállónkat a Niederweiden-kastélynál tartottuk, régi konyhája nagy kedvencünk, ide mindig szívesen betérünk. A hosszú, terített asztal, kemencék, edények, eszközök, felszerelések, ruhák felidézik a letűnt kort, a hatást tovább erősítik a mindig frissen elhelyezett zöldségek, gyümölcsök, fűszerek.
Utunkat a közeli Marchegg felé folytattuk. Örömmel tapasztaltuk, hogy legutóbbi látogatásunk óta a kastélyt szépen felújították. Hangulatos parkjában sétálgattunk, közben figyelmünket leginkább a kémények fészkein kelepelő és a fák között lépdelő, repkedő gólyák kötötték le.
A Morva védett, vadregényes ártéri világa ideális helyszín Kele népe számára. A marcheggi kastély közelében költ Európa legnagyobb gólyakolóniája.
Megcsodáltuk a park zöldellő fáit, közelebbről is megismerkedtünk a tekintélyt parancsoló, mintegy 25 méter magas, 350 évesre becsült, öreg platánnal.
Visszafelé egy kis kitérőt tettünk, a Duna-híd előtt jobbra kanyarodtunk, nemsokára Eckartsauba érkeztünk, kirándulásunk harmadik kastélyához. Nehezen találtunk parkolóhelyet, a közelből hangos zene hallatszott az egykori vadászkastélyban pedig éppen zártkörű rendezvényt, esküvőt tartottak.
A park gyönyörű virágokkal, bokrokkal, fákkal övezett ösvényein – másokhoz hasonlóan – jót sétáltunk. Négylábú útitársunk különösen élvezte a mozgást, a pórázt meg-meghúzva jelezte további szimatolási és felfedezési szándékát.
Gyorsan elrepült az idő, így hazaindultunk. Ismét átkeltünk a Duna felett, a hídról jobb oldalt szemünkbe tűnő templom vonzerejének ezúttal sem tudtunk ellenállni, így néhány percre Bad Deutsch-Altenburgban is megálltunk.
Amíg Hainburgban a piros jelzőlámpánál várakoztunk, a kocsiból még egy utolsó fényképet készítettünk a Bécsi-kapuról.
Ildikó és Zoli
