Sokadszorra tértem vissza a Töreki Halastavak természetvédelmi területére. Kedvenc közeli kirándulóhelyeim egyike. Kerékpárral érkeztem, az előző napok csapadékos időjárása miatt meglehetősen nedves, vizes, sáros terepviszonyok fogadtak.
Minden évszakban, sőt minden alkalommal más arcát mutatja a környezet, ezúttal a késő ősz festette aranysárgára a lombokat, leveleket, de a kopasz fák, bokrok már a közeledő tél idejét jelezték.
Túlnyomórészt felhős égbolt alatt tekertem, azonban déli irányban – amerre haladtam – pompás színeket varázsolt az átszűrődő napfény. A látnivalók miatt sűrűn szálltam nyeregből.
A vizes aljnövényzeten átküzdve magam, mindegyik tó partján megálltam, percekig gyönyörködtem a csodás látványban, a természet szépségében.
A bringát tolva, dombról ereszkedtem a Cinege-forráshoz, majd a Cinegei pihenőnél időztem egy darabig, csendben szemlélődtem, beszívtam a friss, hűvös levegőt, élveztem a nyugalmat.
Nehezen váltam meg ettől a kedves emlékeket idéző, remek helytől, végül egy hosszas búcsúpillantás után, lassú tempóban elindultam visszafelé.
Kisütött a nap, mire ismét a balatoni üdülőterületen gurultam, így nem hagyhattam ki, hogy a kirándulás zárásaként még lemenjek a vízpartra.
Zoli
