Az utazásaim során, kivétel nélkül új élményekkel, emlékekkel és tapasztalatokkal gazdagodva térek haza. Ez alól a Párizsba tett látogatásom sem kivétel. Elsősorban megtanultam, hogy szigorúan tilos kissé bizarr, mosolygós bácsiktól eddig ismeretlen gyógykrémet vásárolni, ajánlott tisztes távolságot tartani az enyhén rámenős mini Eiffel-torony árusoktól, ne bízzak feltétel nélkül a bankkártyámban, továbbá érdemes itthon minden nap hálát adnom az M2-es metróért és végezetül, hogy Algopyrinből sosem elég.
Köszönöm a Kosztolányi Dezső Gimnáziumnak, tanáraimnak és szüleimnek, akiknek köszönhetően régi álmom vált valóra: 1 hetet tölthettem Párizsban.
A repülőút szerencsére zökkenőmentesen telt. A Hotel f1 nevezetű szállásunkra a reptérről 6 fős, kisebb limuzin kinézetű taxik juttatták el a csapatunkat, a nagyobb létszám miatt kedvezményes áron. A hotel tiszta és kulturált volt, a benne lakók egy része már kevésbé. A 3 fős szobákban saját mosdókagyló várta a látogatókat, a WC és zuhanyzó fülkék azonban a folyosón kaptak helyet, közös használatra tervezve.
Az első este a többség hullafáradtan dőlt ágyba.
Párizsban az egyik kedvenc boltom már az elejétől fogva a Carrefour lett, amolyan francia Tesco. Mivel az ételről magunknak kellett gondoskodnunk, ide mondanom sem kell, gyakran betértünk. Nagyon ajánlom a mindössze 5 eurós croissant, pain au chocolat és más péksüti válogatást, a sajtkrémmel töltött sonkatekercset és az 1 eurós madeleine csomagot. Figyelni kell azonban, hogy még véletlenül se álljunk a hátrányos helyzetűek számára fenntartott kasszához, így elkerüljük egyesek kárörvendő pillantásait, mikor az ideges pénztáros elküld onnan. A Monoprix-vel ellentétben az árak sem túl vészesek.
Az ott töltött hét alatt 32 ezer lépés/nap lett a rekordom. Minden reggel a külvárosba épült szállástól metróval jutottunk el a belvárosig. A köztük lévő különbséget leginkább a Budapest 8. kerületében uralkodó állapotokhoz és a Rózsadombhoz tudnám hasonlítani.
Párizsban az új tömegközlekedés rendszere – finoman szólva – lehetne jobb is. A Navigo nevezetű kártyáinkra kellett minden reggel hosszas sorbaállást és várakozást követően a napijegyeket tölteni. A helyiek közül néhányan az olcsóbb megoldást választva lazán átlendültek a korlát felett.
A metrót egyetlen szóval tudnám jellemezni: szardíniás doboz. Nemhogy kapaszkodni, de még elesni sem volt helyem a tömegben.
Az Eiffel-torony megmászása után, ráadásul termo harisnyában és egy csepp víz nélkül, soha többet nem panaszkodom a lépcsőzés miatt. Nem vitt rá a lélek, hogy méregdrága ásványvizet vásároljak, sőt a csapvíz sem volt iható. Az este kivilágított és minden egész órában villogó építmény látványáért már megérte eljönni.
A Champs-Élysée-re érve betértünk a Quick-be, egy minőségibb gyorsétterembe. Érdemes kipróbálni a McDonald’s-ban kapható macaront, különösen a gyümölcsöset. Természetesen a Sephora sem maradhatott ki a vörös szőnyegével és gyanakvó biztonsági őreivel, ahol szerencsére győzött a józan eszem és az utolsó pillanatban visszatettem a 15 eurós szájfényt.
Életemben nem ettem annyi croissant-t, mint Párizsban egy hét alatt. Egyetlen egyszer ért csalódás, amikor pont az enyémből felejtették ki a málnás tölteléket.
Az Invalidusok és Napóleon sírja után a túlzsúfolt Sacré Coeur és Montmartre következett, ahol az időnk nagy részét a Starbucks egyetlen mosdója előtt várakozva töltöttük.
A Szajna partjáról messziről ugyan, de volt szerencsénk élőben látni Kendall Jenner egyik fotózását egészen addig, ameddig egy 2 méter magas úriember idegesen és egy kissé fenyegetően megindult a bámészkodók felé. Ezt követően egy röpke másodpercre Omar Sy-t is megpillantottuk vezetés közben. Bónuszként, hazafelé egy rasszizmus elleni tüntetésnek is szemtanúi lehettünk.
A Notre-Dame-nál isteni sonkás-sajtos palacsintát ettünk, ám az alattunk futkosó egér láttán jobbnak láttuk, ha odébb állunk. Csak ajánlani tudom a mellette található Shakespeare könyvesboltot. A Pantheon kriptája és a Galerie La Fayette is csodálatos, bár utóbbit határozottan nem a mi pénztárcánknak szánták. Másik nagy kedvenc boltom a Fnac, ahonnan temérdek mangával megpakolva távoztam.
A Louvre-ban bejártuk a fényűző Napóleon- és az egyiptomi kiállítást, a Mona Lisa előtt tolakodók egyetlen festmény miatt szinte áttapostak egymáson. Az Arc de Triomph-ra felkapaszkodva „elhaláloztam”, ismét. Személyes kedvencem a Musée d’Orsay, nem beszélve a szuvenír boltjáról.
Utolsó nap Versailles-ba hévvel utaztunk. A metróhoz viszonyítva kényelmesebben telt az utunk, leszámítva a közvetlenül a fülem mellett harmonikázó bácsit. Ezúttal is sok várakozás árán jutottunk be.
Rengeteg felejthetetlen élményt szereztem. Könyvekkel, mini Eiffel-tornyokkal, sárkányszoborral, fényképekkel, egy új gyűrűvel, bedugult füllel és más szuvenírekkel megpakolva szálltam le a gépről, életem egyik legmeghatározóbb utazását magam mögött tudva.
Írta: Lilla
