Madeirára a TAP Air Portugal járattal utaztunk. A Kanári-szigeteken landolt a gép, ott kiszálltak az oda érkező utasok, majd pilótacsere után folytattuk az utat az örök tavasz szigetére. (Madeirán olyan rövid a kifutópálya, hogy külön pilótavizsga kell a landoláshoz).
Az Atlanti-óceáni sziget Portugáliához tartozik, Észak-Afrika partjaitól 500 kilométerre található. Egzotikus a növényzet, meseszép a táj, rengeteg a virág, örökké tavaszias, kellemes az éghajlat.
Garajau
Márciusban utaztunk, így előszezonban sokkal kedvezőbb volt az ár, mint főszezonban. A szálloda háromcsillagos (Dom Pedro Garajau) volt félpanzióval, korlátlan üdítő és ital fogyasztással. A banánt mindenképpen érdemes megkóstolni, ilyen finomat még soha nem ettem, sajnos nem exportálják.
A virágok lélegzetelállítóak. Látható itt virágzó magnólia, korallfa, kamélia, bölgy-papucs orchidea, kanári-szigeteki datolyapálma, bottentotta füge, papagájcsőr.
Camacha
Az utazási iroda által szervezett fakultatív programokból kettőt választottam. Kelet- és Nyugat-Madeirát. Kelet-Madeirát egy egész napos kirándulás keretében fedeztük fel. Először a sziget belsejének egyik legnagyobb faluja, Camacha volt az úti cél. Itt van a híres madeirai kosárfonó ipar központja.
Ezután felkapaszkodtunk a sziget második legnagyobb hegycsúcsára. A Pico do Areiro 1818 méter magas. Az út illatos eukaliptuszfák és babérfék borította hegyoldalak között vezet. Csodálatos a kilátás a környező sziklavilágra.
Santana
Majd Santana falu következett, a jellegzetes nádtetős házaival. Santana Szűz Mária édesanyja, Szent Anna után kapta a nevét. Száznál is több zsúpfedeles háromszögletű háza van, melyeket élénk színekkel festtettek ki és néhányat megnyitottak a látogatók előtt. Ezután ebédeltünk egy helyi étteremben. Délután a Portela-hágón keresztül értük el Madeira legkeletibb pontját és felkerestük a kilátókat.
Camara de Lobos
Nyugat-Madeirát szintén egy egész napos kiránduláson jártuk be. Délelőtt sétát tettünk Camara de Lobosban, ez egy festői halászfalu, Winston Churchill kedvenc tartózkodási helye volt. Emléktábla őrzi azt a kikötőtől keletre eső helyet, ahol a kiemelkedő államférfi felállította a festőállványát. Madeirán itt fogják a legtöbb farkos abroncshalat, amelyet minden madeirai ételhez használnak. Hosszú zsineg végére polip csalit kötnek, és így fogják ezt a különös halat, mely a felszín alatt 800 méteres mélységben tanyázik.
Cabo Girao
Ezt követően az úti célunk Cabo Girao volt. Ez a hatalmas sziklatömb 589 méterrel emelkedik a tenger fölé. Fantasztikus a panoráma. Innen Ribeira Brava érintésével továbbutaztunk a sziget északi partjára. Porto Moniz Madeira északnyugati csücske. Ebéd után felkapaszkodtunk az 1400 méter magasságban lévő Paul da Serra fennsíkra. Ez egy kietlen, mocsaras vidék.
Funchal
Egyéni szervezében utaztunk Funchalba, pont a szálloda előtt állt meg a helyi buszjárat, ami elvitt a fővárosba. Buszjegy a sofőrnél vásárolható. Ne hagyjuk ki a meseszép botanikus kertet, ahol trópusi és szubtrópusi növények láthatóak Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából és Ausztráliából.
Monte
Funchal központjából kabinos felvonóval lehet feljutni Montéba. A montei Miasszonyunk templom megtekintése szinte kötelező, itt van az utolsó magyar király, IV. Károly sírja. 1916-ban koronázták meg, de már 1918-ban megfosztották trónjától. Madeira szigetére került száműzetésbe, ám 35 éves korában, 1922-ben meghalt tüdőbajban.
Montéban található a Monte Palace trópusi kert (egzotikus fák a világ minden részéről, japán kert, tavacskák). Monteból a lejutás Funchalba nagyon izgalmas. A tobogán egy speciális szán, fatalpakon sikló fonott kosár, amiben 20 perc alatt meg lehet tenni a 4 km-es utat. Két férfi kormányoz a szán mellett futva, miközben az nagy sebességgel csúszik le az aszfalton. 1850 óta használják a szánozást az emberek szállítására. Ernest Hemingway is megtette ezt az utat.
Levada-túra
A szállodában meghirdetett angol nyelvű programhoz csatlakozva vettünk részt a levada-túrán. Madeirán egyedülálló öntözési rendszer üzemel, ennek segítségével a sziget északi részén bőségesen hulló esővizet a száraz déli partra lehet juttatni. Az esővizet tárolókban és tavakban gyűjtik össze, vagy pedig a természetes forrásokból a szigetet behálózó levada-rendszerbe vezetik. Ezek a keskeny csatornák a vizet nagy távolságokba juttatják el a banánültetvényekhez. Összesen 2150 km hosszú a csatornarendszer, s egyik-másik vízi út az 1500-as években keletkezett. A karbantartó ösvények a levadák mellett futnak, ezeken a gyalogutakon a sziget olyan részeihez is el lehet jutni, amelyek máskülönben megközelíthetetlenek.
Funchal kikötőjéből sok hajó szervez kirándulásokat. Egyénileg részt vettünk egy 1 órás hajókázáson, ahol delfinek megfigyelését ígérték, de pár teknősön kívül nem láttunk semmit. Így is nagy élmény volt. Szintén a kikötőben ki lehet próbálni a rögzített léghajózást. A 15-20 perces program a csodálatos panoráma kedvéért megéri.
Nagyon ízlett az espada, ez a fekete kardhal, ami minden étlapon központi helyet kap. Szálkamentes, hófehér húsú. Általában roston sütve banánnal vagy boros, fokhagymás mártásokkal kínálják. De kóstolhatunk itt tonhalat, sügért, vörös márnát, tőkehalat, tengeri keszeget, papagájhalat.
A szigeten rengeteg a gyümölcs. Különlegességnek számít a pitanga, a japán naspolya, a paradicsomfa gyümölcse. Helyi specialitás a fehérlisztből készült kerek kenyér, amit forró cserépkályhán sütnek.
Írta: Ildikó
