A Balatonról tartottunk Győr irányába, Veszprém után kis kitérőt tettünk, mivel már régóta szerettük volna felkeresni az ösküi kerektemplomot.
Öskü
Öskü a Bakony délkeleti végében, Veszprémtől 15 km-re fekszik.
A terület már a rómaiak idején lakott volt, a közelben avar kori sírmezőt tártak fel.
A település első írásos említése 1082-ből származik. A vidék az Ősbő nemzetség birtoka volt.
A 15. században az Újlakiaké lett, akik várkastélyt is építettek a faluban. A török hódoltság idején a település elpusztult, elnéptelenedett. Az új birtokos Zichyek a 18. század elejétől felvidéki szlovákokat telepítettek ide.
Öskü kiemelkedő nevezetessége a kerektemplom (rotunda). Az Árpád-kori körtemplomok egyikeként a 11. században épülhetett. Jelenlegi tetőformáját a 18. században kapta. A plébániatemplom felépítése (1843-1847) után kápolnaként használják.
Hajmáskér
Hajmáskér Öskütől nyugatra, Gyulafirátóttól keletre fekszik, észak felől a Tési-fennsík magaslatai határolják.
Első ismert okleveles említése 1343-ból származik. A falunév a hagyma szó nyelvjárási alakját, utótagja a Kér törzs nevét őrzi.
A település a 20. század elején nagymértékben gyarapodott, amikor Ferenc József elrendelte, hogy Hajmáskéren önálló katonai tábort hozzanak létre.
A falu központjában szürke, kastélyra emlékeztető építmény áll, ez volt az 1907-1910 között megvalósított katonai tüzérségi és lőiskola főépülete. Körülötte sok egyéb funkciójú épület sorakozott, amikor az itteni katonai tábor a fénykorát élte.
A Hajmáskér határában kialakított hatalmas katonai lőtér Magyarország legnagyobb ilyen létesítménye, melyet jelenleg is használnak.
Utunkat tovább folytatva, rövid pihenőt tartottunk a Cseszneki várral szemben, a főút mellett kialakított parkolóban.
Cseszneki vár
Építésének pontos ideje nem ismert, valószínűleg Cseszneki Jakab építtette az 1260-as években. Először egy 1300-ban kelt oklevélben említik.
1315-ben a birtokot a Csákok elfoglalták, 1323-ban az országbíró visszaadta a Cseszneki családnak, akik aztán eladták a Csákoknak. A 14. századi várból csak töredékesen sikerült feltárni a falakat.
A Csákoktól Károly Róbert vette vissza, 1392-ig királyi birtok maradt, amikor Luxemburgi Zsigmond a Garaiaknak adományozta. A 15. századi vár az ő nevükhöz fűződik, a régi várat lerombolták, az új 1424-ben már állt.
A Garai család 1482-es kihalása után Mátyás király Szapolyai Istvánnak adományozta a várat, kinek fia, János 1526-ban Török Bálintnak adta.
1542-ben Csaby István egri főkapitány zálogbirtoka lett. Ezután özvegye örökölte.
Veszprém 1552-es eleste után a vár jelentősége megnőtt. Az 1560-as évektől Wathay Lőrinc a kapitány, az 1561-es ostrom idején ő védhette meg a törököktől.
1594-ben Győr eleste után az őrség kardcsapás nélkül feladta a várat, de már 1598-ban sikerült visszafoglalni.
1636-ban részben, majd 1645-ben egészében az Esterházyak birtokába került. Az utolsó jelentősebb építkezések, átalakítások az ő idejükben történtek. Esterházy Ferenc győri főispán a korszerűtlen várat várkastéllyá alakíttatta. Az Esterházyak 1780 körül elköltöztek.
A vár valószínűleg az 1810-es móri földrengés során sérült meg, majd többször is villámcsapás érte. Ezután rohamos pusztulásnak indult.
Rengetegszer utaztunk erre a Bakonyon keresztül, mindig különleges élményt jelent, amikor megpillantjuk a festői környezetben, magaslaton álló vár romjait.
Szerk.: Ildikó és Zoli
