Keszthelyi kirándulásom után egy másik remek helyszínre látogattam – Fonyódra. A Balaton 24 jegynek köszönhetően nyugodtan leszállhattam a vonatról, s néhány órát a Balaton egyik legszebb panorámájával rendelkező városban tölthettem.
Először a közeli hajóállomás és móló felé vettem az irányt, majd hirtelen egy fesztivál sokadalmába csöppentem. Ekkor tartották a Balaton legnagyobb családi környezetvédelmi rendezvényét, a Zöld Fesztivált.
Kisétáltam a mólóra, közben egy tollászkodó vadkacsára lettem figyelmes, „akit” fotón és videón is megörökítettem. A túlparti hegyeket akárhányszor látom, mindig ámulatba ejtenek. Szigliget, Badacsony, Gulács, Csobánc, Tóti-hegy, Örsi-hegy, ez a látvány örökre az ember emlékezetébe vésődik. Hosszasan gyönyörködtem ebben a nem mindennapi tájképben, majd a Sipos-hegy felé indultam, hogy magasabbról is megcsodáljam.
Elhaladtam a tavat szemlélő Emberpár szobor és a hajóállomás mellett, átkeltem a vasúton és a főúton, majd hamarosan rákanyarodtam az ország egyik legszebb szerpentin útjának emelkedőjére. A Walko-kilátó pihenőjénél néhány percre megálltam, hogy gyönyörködjek a kibontakozó panorámában, bal kéz felől elhagytam a futballpályát, aztán betértem a Sipos-hegyi parkerdő árnyékot adó lombjai közé. A délutáni melegben jólesett ez a rövid kitérő és hűsítő séta.
A Szaplonczay sétányra érkezve aztán teljes pompájában elém tárult a balatoni táj. A magasból is megszemlélhettem a tó csillogó víztükrét és az északi part hegyeit. Ez a látkép minden fáradtságot megér!
Itt találjuk Dr. Szaplonczay Manó (1856-1916) Somogy megyei tisztifőorvos, Bélatelep alapítójának (1894) emlékművét, kissé távolabb pedig a Balatoni szél szobrát.
Még jó darabig gyönyörködtem a csodás kilátásban, majd ugyanazon az útvonalon visszatértem a mólóra, ahol még egy ideig üldögéltem, végül átsétáltam a vasútállomásra és vonatra szálltam.
Összegzés: egy igazán emlékezetes nap, két csodálatos balatoni város nyújtotta élményekkel.
Zoli
