Ábrahámhegy
Ábrahámhegy Veszprém megyében, a Balaton északi partján, a Badacsonytól és az Örsi-hegytől keletre, Révfülöptől 5 km-re, nyugatra, a Burnót-patak völgyében fekszik.
A Balaton kedvelt fürdőhelye, a félkör alakban magasodó hegyek nyugatról és északról védik a szelektől, s mivel egy völgykatlanban helyezkedik el, klímája melegebb a környezeténél.
1217-ben említik először egy oklevélben. A török hódoltság korában a település elnéptelenedett, két évszázad telt el, míg ismét benépesült és fejlődésnek indult.
A vidék ősidők óta a szőlő és a bor hazája, adottságai kiválóak a szőlőtermesztésre.
2002-ben adták át a Bökk-hegy tetején álló kilátót, ahonnan gyönyörködhetünk a környező táj szépségében, emellett piknikezhetünk is, a dombtető padokkal, pihenőhelyekkel ellátott. Megközelítése egyszerű, mivel a település központjában található.
Rokoni kapcsolatoknak köszönhetően sokszor jártam Ábrahámhegyen, fürdőztem a helyi strandon, vagy a környéken kirándultam, teljesítménytúráztam.
Salföld
Salföld a Balatontól körülbelül 3 km-re, északra, Ábrahámhegy szomszédságában, a Káli-medencében fekszik. A település I. István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
A dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségének szállásterülete volt, később Koppány vezéré lett. Ezután Szent István király Zala vármegyéhez csatolta.
A falu élete a török időkig virágzott, állattartás és szőlőművelés jellemezte. Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött. A törökök Székesfehérvár elfoglalása után a környék várait ostromolták, a Káli-medence falvai között Salföld is elpusztult.
A vidék 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, de csak 1711 után éledt újjá a falu.
A 18. században gyors fejlődés vette kezdetét, ami a 19. században is folytatódott. A helyi gazdaság legjövedelmezőbb ága a 20. század közepéig az állattenyésztés, a halászat és a szőlőművelés volt.
1950-től a szocialista rendszer gyökeres változásokat hozott. A magángazdaságokat szétverték, a földeket államosították, a parasztokat termelőszövetkezetbe kényszerítették.
Az 1970-es években megkezdődött az elvándorlás, a lélekszám nagymértékben leapadt.
A falukép viszonylag érintetlen maradt, a későbbiekben a régi házakat olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék és a táj szépsége.
Kőtenger
Az egykori vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek fel, a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá alakította. Ebből jöttek létre a különböző sziklák, változatos alakzatok.
A Kőtengert nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is. A 20. század elején még majdnem az egész medencét körbefogta a kőtengerek láncolata, de a bányaművelés miatt ma már csak foltokban maradtak meg.
Salföldi Major
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatósága a település határában, 1977-ben alakította ki a Salföldi Majort, ahol egy működő gazdaság életét és őshonos magyar háziállatfajtákat – rackajuhot, mangalicát, bivalyt, szürkemarhát, baromfit, pásztorkutyákat, lovakat – mutat be.
A Majorban található még fűszer- és gyógynövénykert, láthatunk mezőgazdasági gépkiállítást, Absztrakt valóság címmel állandó fotókiállítást, a gyerekeket tájba illeszkedő játszótér várja.
Salföldi Mária Magdolna Kolostorrom
A községtől délnyugatra, a közeli erdőben található a salföldi pálos kolostorrom. Mária Magdolna tiszteletére szentelték egykor a magyar alapítású pálos rend szerzetesei. A kolostort 1263-ban említik először, de a 14. században már végleg elnéptelenedett.
A hatalmas gótikus épületegyüttesből a templomhajó maradt fenn a legjobb állapotban. A kerengő és a cellák, valamint a gazdasági épületrészek falmaradványait az 1960-as évek ásatásai tárták fel. Mérműves gótikus ablakrészletei ma is lenyűgöző látványt nyújtanak az erdő mélyén.
Salföldön többször jártam, kirándulások, gyalogtúra vagy éppen teljesítménytúra során. Élményszámba megy a környező táj, a kőtenger, a településkép látványa, a majorban tett látogatás, de a legemlékezetesebbnek minden alkalommal a pálos kolostorrom bizonyult.
Érezni a hely különleges kisugárzását, fel sem tűnik az idő múlása, a látogató egyszerűen nem akar tovább indulni. De ugyanezek a jellemzők a többi, természetben megbúvó pálos romokkal kapcsolatban is.
Egy hosszú és emlékezetes, a Káli-medencét bejáró túra során, túratársammal a salföldi kolostorromnál töltöttük az éjszakát. Annyira megfogott bennünket a hely szelleme, hogy csak késő délelőtt szántuk rá magunkat utunk folytatására.
Szerk.: Zoli
