Vonattal érkeztem Fonyódra, hogy az első hajóval átkeljek a túlsó partra, Badacsonyba. Amíg az indulásra vártam, a kikötő környékén és a mólón sétálgattam. A hétvégi késő nyári időjárásnak köszönhetően, egyre csak gyűltek az emberek, a hajó zsúfolásig megtelt.
Rendkívül élvezetesnek bizonyult a félórás utazás, az első sorban ülve csodálhattam a nagyszerű panorámát, ahogy mind jobban közeledik és növekedik a Badacsony jellegzetes, jól ismert, zöld erdőlepellel borított alakja.
Tovább fokozódott a meleg, így izzasztó kaptató várt rám, amíg a hegyoldalban felfelé gyalogoltam. Nagy volt a nyüzsgés, csapatostól jöttek-mentek az emberek, a vendéglátóhelyek sem panaszkodhattak a látogatók hiányára.
Régóta nem túráztam errefelé, de a korábban bevált „recept” szerint, az óramutató járásával egyező irányban kezdtem megkerülni a hegyet.
A természet folyamatosan változik, a régebben remek kilátást nyújtó pontokat mára jócskán benőtte a növényzet.
A Kőkapun keresztül terveztem feljutni a hegy tetejére, előtte azonban még kitérőt tettem a Klastromkút felé ereszkedve. Visszaúton persze liheghettem az emelkedőn, de megérte!
Rengeteg volt a kiránduló, a természet nyugalmát ezúttal kevésbé lehetett élvezni. A Kőkapun át felkaptatva, letértem a jobbra vezető ösvényre, emlékeztem, hogy hamarosan lenyűgöző panorámában lesz részem. Hirtelen felbukkantak a környező tanúhegyek alakjai: Szent György-hegy, Gulács, kissé távolabb a Csobánc, tőlük jobbra pedig a Tóti-hegy. Itt egy darabig elidőztem, majd folytattam utamat.
Átvágtam a hegy déli oldalára, a Ranolder-kereszthez, lepillantottam a Balatonra, majd tovább igyekeztem az Egry József kilátóhelyhez. Ismét remek látványban volt részem: szőlősorok, házak, pincék, kikötő, előttem a Balaton, szemben a fonyódi hegyek.
A Kisfaludy-kilátó sem maradhatott ki, csigalépcsőjén felkapaszkodtam a tetejére. A Badacsony fennsíkjából éppen csak kiemelkedő, 437,4 m magas csúcsot egy 18 m-es kilátóval toldották meg 2011-ben, mely a régi fakilátó helyére épült. Az erdő lombkoronája csak rövid szakaszon szakítja meg a körkilátást. Itt is nyüzsögtek a kirándulók, néhány fiatal túlzásba vitte a hangoskodást.
Hamarosan ereszkedni kezdtem a hegyről a végtelennek tűnő lépcsősoron. A Hertelendy-emlékkőnél kissé kifújtam magam, a Páholy természetes kilátóteraszáról is csodás látványban volt részem, majd tovább lépcsőztem lefelé.
A Rózsakő nevezetes bazalttömbje mellett ismét megpihentem, hosszabban elüldögéltem, utána már a hegyről lefelé vezetett az utam.
Fonyódra visszatérőben megint megtelt a hajó. Mivel időben érkeztem, újra az első sorból élvezhettem a közeledő déli part és a fonyódi hegyek látványát.
Zoli
