A község a Balaton déli partján, nagyjából a Szigliget és Balatonederics közti öböllel átellenben helyezkedik el. Szomszédságában kelet felől Balatonfenyves, dél és nyugat felől pedig Balatonkeresztúr fekszik.
A terület a 19. század végén még a Festetics család hitbizományi birtoka volt, mely Festetics Tasziló idején, a filoxéra károsultjai számára lett parcellázva. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek.
A parcellázást gróf Széchenyi Imre kormánybiztos kapta feladatául. Bravúros teljesítményének köszönhetően 3-4 éven belül újra a hazai és külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort készítettek a helyi gazdák.
Egyre többen kezdtek fürödni a térségben, az első fürdőház az 1880-as években létesült, az első fürdőegylet 1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság is megállóhelyet létesített itt, ezt 1932-től a MÁV vette kezelésbe.
A Mária-telepen és a Hullám-telepen egyre több szálloda és panzió épült. 1925-ben egyesítették a két területet, Mária-telep néven. Ezt a nevet Széchenyi gróf feleségéről, Andrássy Máriáról kapta.
A település jelenlegi nevét (Balatonmáriafürdő) 1927-ben kapta, majd községi rangra emelték.
Szállóhelyek, üdülők, éttermek épültek, de a legnagyobb fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő jelentette.
A nyári időszakban rendszeresen indulnak személyszállító hajók Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba. Ennek következtében a település nagyszerű kiindulópont a túlsó partra tett kirándulásokhoz és túrákhoz.
Szerk.: Zoli
