Fonyód a Balaton déli partján, a Nagy-Berek mellett fekszik. Az egymással szomszédos Sipos-hegy (207 m) és a Vár-hegy (233 m) már messziről felismerhető, melyekről gyönyörű panoráma nyílik a tóra és a túlsó partra. Az északi oldal látképét a páratlan szépségű Badacsony és a környező hegyek uralják.
A városon halad át kelet-nyugati irányban a 7-es főút, tőle délre pedig a lakott területet elkerülve az M7-es autópálya. Fonyód egyben vasúti csomópont is.
Közigazgatásilag szintén a település részét képezi Fonyódliget, Bélatelep és Alsóbélatelep.
A kikötőből évente több százezer ember hajózik át a túlsó partra, így remek kiindulópont az ottani kirándulásokhoz, túrákhoz.
A környéken az első embercsoport már 17-18 ezer évvel ezelőtt megjelent.
A település nevét először 1093-95-ben Szent László király összeíró levele említi „Funoldi” alakban. A név eredetét a „fon” igére vezetik vissza, az itt lakó királyi fonónépekre utalva, akik gyékényt, fűzvesszőt, hálót fontak.
Fonyódot a régi iratokban a Balaton magas vízállása miatt „sziget”-ként emlegették egészen a 19. század elejéig, a 16. századi térképeken az ábrázolása is erre utal.
A 16. század közepén a fonyódi vár híres kapitánya Palonai Magyar Bálint volt, aki 25 éven keresztül sikerrel verte vissza a török támadásokat. A fennmaradt eredeti levelekből megtudhatjuk, hogy Magyar Bálint két Balaton-menti vára, Fonyód és Szigliget katonailag is szorosan együttműködött.
Az erődítmény csak a kapitány 1573-as halála után került török kézre, 1575-ben. A várat felgyújtották, lerombolták, az ott élőket mind megölték. Jelenleg csak a hajdani várárok jelzi egykori kiterjedését.
A hódoltság után a vár és környéke ismét a tóti Lengyel család tulajdonába került vissza.
Az elnéptelenedett településen csak a 8. század közepén indult meg újból az élet. Az első anyakönyvi bejegyzés 1758-ból ered.
Fonyód legrégebbi épülete a ma már több mint 200 éves Présház, ez a Fácános palánkvár mellett a város másik hivatalos műemléke.
A szabadságharc idején Fonyód még puszta volt, 17 házzal és 108 lakossal, zsellérekkel, uradalmi halászokkal. A Várhegyet akkoriban az Inkey család birtokolta. Jelentős szőlőterületet műveltettek.
1849-51 tájékán bujdosása időszakában több alkalommal járt Fonyódon Noszlopy Gáspár, Somogy vármegye Kossuth által kinevezett kormánybiztosa.
A negyvenes években elkészült a Széchenyi István által kezdeményezett kezdetleges kikötő, a mai bélatelepi strand területén.
A századforduló tájékán indult meg Fonyód üdülőhellyé válása. Dr. Szaplonczay Manó megyei tiszti-főorvos barátaival gyakran kirándult a fonyódi hegyre. Ő vette rá az erdővel borított hely tulajdonosát, gróf Zichy Bélát, hogy birtokából egy területet parcellázzon fel a nyaralók számára.
1894-ben Kaposváron megalapították a Fonyódi Nyaralók Társaságát, s megkezdődtek a villaépítések. A telepet Zichy Béláról nevezték el Bélatelepnek. A fürdőkultúra rohamos fejlődésnek indult.
1896-ban megnyitották a Kaposvár-Fonyód vasútvonalat.
Kialakult egy új övezet, a Sándortelep. Ez a városrész dr. Berzsenyi Sándorról kapta a nevét, aki kaposvári és lengyeltóti tisztviselőket nyert meg telektulajdonosnak.
1898-ra elkészült a kikötő és a móló, amit 1906 után kibővítettek és átépítettek. 1913-ban átadásra került a kikötő épülete is.
1905-ben Fonyód önálló kisközséggé vált, leszakadva a lengyeltóti közigazgatásról.
1912-13-ban megkezdődött a település villamosítása. A következő évtizedekben megélénkült a vendégforgalom, tovább folytatódott a fejlődés.
1970-ben nagyközséggé nyilvánították Fonyódot.
1982-ben ünnepelte fennállásának 900 éves évfordulóját, 1989-ben városi rangot kapott.
Fonyód város címere jól jelképezi szoros kapcsolatát a Balatonnal, sőt az egykori harcos múltra, történelmi kötődéseire is utal.
A település számos nevezetességgel rendelkezik, melyeket érdemes felkeresni.
Szerk.: Zoli
