Ságvár Siófoktól 5 km-re délre fekszik, a Dunántúl egyik legrégebben alapított települése.
A régészeti leletek tanúsága szerint a területen már a kőkorszakban is éltek emberek. Az első itteni, írott forrásból is ismert település a kelta eredetű Tricciana volt.
A római időkben fontos közlekedési csomópont helyezkedett el a mai Ságvár közelében. Az egykori római-kori várfalból már csak néhány méternyi látszik a református templom előtti romkertben. A 4. század végén az erőd leégett.
Egyes vélemények szerint a hunok, mások szerint a magyarok egyik törzsét vezette Ság, akiről a település a nevét kapta. Ettől az időtől kezdve több okmányban a hely Ság néven szerepel.
Ebben az időben épült a közeli Böre-vár (földvár), ami valószínűleg a Fokot Koppánnyal összekötő hadiút egyik állomása lehetett.
A falu 1038-1095 között a pannonhalmi apátságé, 1106-ban Álmos hercegé, majd a dömösi monostor tulajdona volt. 1431-1447 között a székesfehérvári őrkanonok és a johannita lovagok birtoka.
A Ságvár alak 1460-ban jelenik meg.
A török megszállás idején az endrédi náhije (kisebb közigazgatási terület, a szandzsák része) részét képezte. Vára miatt sok harc színhelye volt. A Tömlöchegy neve a törökök által épített börtönre utal.
A török kiűzése után a lakosság visszaköltözött.
Az 1848-49-es szabadságharc idején Jellasics Sió menti harcainál Kilitin tanyázott, majd Kossuth toborzói is a közelben gyülekeztek.
1920-ban a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején a veszprémi káptalan birtokából mintegy 120 holdat osztottak szét.
1990-től a településen erőteljes fejlődés tapasztalható.
Ságvár környéke nagyszerű kirándulóhely. Itt kerülnek megrendezésre a népszerű Tökölő/Löszölő teljesítménytúrák, melyek olyan nevezetes pontokat érintenek, mint a Bujó-lik, a Képes-fa, a 12-es szoba, vagy a Böre-vár.
Bujó-lik
A Bujó-lik egy egyre rövidülő alagút, mely a Lándor-hegyen található. Hossza 21,6 m, szélessége 2 m körüli, magassága átlagosan 1,75 m, mely az omladozó bejáratnál alacsonyabb, középtájon magasabb. Hajdan lovas kocsival is közlekedtek rajta keresztül, mára már feltöltődött. Létrejötte 1800-1832 közé tehető. A falu központjától mintegy másfél km-re található, a sárga sáv jelzés mentén lehet megközelíteni.
Képes-fa
A Képes-fa a Jabapusztára vezető út mellett áll. A több mint 300 éves tölgyfa az andocsi búcsúra igyekvő gyalogos zarándokok egyik pihenőhelye volt. A székesfehérvári zarándokok egy Szent Vendelt ábrázoló festményt helyeztek el a fán 1930-ban, nevét innen kapta. Az 1980-as évek elején a sérült, összefirkált képet eltávolították. A Ságvárért Egyesület újat készíttetett. 2011. május 7-én került sor a kép és a fa újjászentelésére. A Képes-fa kb. 4 km-re áll a falu központjától, egy erdészeti út kanyarulatában.
12-es szoba
A helyiek 12-es szobaként említik a Betyár-barlangot, mivel 12 „szobából” áll. A település környékén található vastag lösztakaró tette lehetővé a búvóhely kialakítását. Egyes írások a török, sőt a tatárok elől menekülőknek tulajdonítják a kiásását. Ismertté a betyárvilág korának alkonyán vált. Az idők folyamán a barlang is feltöltődött, napjainkban már nehézkes a bejutás.
Írta: Zoli
