Az egykor Zaránd vármegyéhez tartozó települést 1512-ben csatolták Békés vármegyéhez. Kígyós a török időkben majdnem teljesen elnéptelenedett.
Új földesura, báró Harruckern a megfogyatkozott népességű települést magyar, szlovák és német telepesekkel népesítette újra.
A 18. század végén a falu a környező településekkel együtt a Wenckheim család birtoka lett.
Gróf Wenckheim Frigyes és gróf Wenckheim Krisztina 1872-ben kötött házasságot. A fiatal pár a családi tanács döntésére a gyulai kastélyban szeretett volna élni. A kastély gróf Wenckheim Józsefné halála után a gróf Almásy család birtokába került. Gróf Wenckheim Frigyes szerette volna visszavásárolni a Wenckheim kastélyt, de az Almásyak olyan magas árat kértek érte, melyet Frigyes gróf nem adott meg. Ekkor határozták el, hogy az ifjú pár Ó-Kígyósra költözik és Ybl Miklós tervei alapján 1874-1879 között felépült a német reneszánsz kastélyokhoz hasonló neoreneszánsz romantikus kastély. 100 000 hold terület tartozott hozzá. A kígyósi uradalom ekkor élte fénykorát.
Az épületnek 365 ablaka, 52 szárnyas ajtaja és 12 bejárata, a naptári év 365 napját, 52 hetét és 12 hónapját idézi. Fogadótermei közé tartozik a kis és nagy szalon, a könyvtárszoba és az ebédlő. A szobák a mennyezetig faburkolattal készültek. A kastélynak 30 vendégszobája és számos melléképülete van.
A park
A kastély építésével együtt alakították ki a parkot, amely eredetileg 32 hektár területű volt. A park része a kastély előtti, ellipszis formájú francia barokk kert. Az utakat geometrikus formára nyírt cserje szegélyezi, középen szökőkutas medencével. A franciakertet a szimmetria és a geometrikus formák jellemzik.
A kastélytól út vezet a 300 négyzetméteres mesterséges tóhoz, ahol az angolkertet találjuk. Ennek jellemzője az aszimmetria, a növény magától formálódó szépségének adja a vezető szerepet. A tó kisméretű, ahova kecses ívű hídon juthatunk.
A gróf főkertésze Payer Géza volt, aki az 1910-es években Franciaországban tanult. Neki köszönhető a park teljes kiépítése.
Szerk.: Ildikó és Zoli