Blog

Sötét fellegek gyűlnek a láthatáron,
Homály leplét borítva végig a tájon.
Hideg szellő borzongat, feltámadó szél,
Az elkövetkező semmi jót nem ígér.

Régi idők, korok tanúi a várak,
Magaslaton állva, uralják a tájat.
Romos állapotukban is fenségesek,
Köveikben megőriztek emlékeket.

Egész napos gyaloglás után meglehet,
Hirtelen azt vesszük észre, hogy este lett.
Napkorong lebukik látóhatár szélén,
Fenn már holdvilág pislákol ég sötétjén.

Ég felé nyújtózó óriások, hegyek,
Varázsukkal vonzó, vadregényes helyek.
Fenséges alakjuk ámulatba ejtő,
Páratlan világuk sok-sok titkot rejtő.

Parton ülve, a vizet nézem csendesen,
Nyugalom van, nem mozdul semmi hirtelen.
Hatalmas víztükör alig fodrozódik,
Derült, kék égen felhőpamacs sem látszik.