Legújabb burgenlandi kirándulásunk alkalmával ismét megkerültük a Fertő-tavat, majd délebbre indultunk, hogy megtekintsünk néhány várat, várromot és egy egykori pálos kolostort.
Forchtenstein (Fraknóvára)
Nagymartontól 4 kilométerre, a Rozália-hegység lábánál, a Vulka-völgyben fekszik.
A nagy látogatottság a település fölé tornyosuló dolomitkúpon álló hatalmas és épségben megmaradt várnak köszönhető.
Már alacsonyabban fekvő utcákból is lenyűgöző látványt nyújt a látképet uraló, magasban álló vár. Az autót gyorsan leparkoltuk, hogy néhány fényképet készíthessünk ebből a perspektívából is.
Fraknó várát 1317 után a Nagymartoniak építették. Kézai Simon szerint a spanyol származású Nagymartoni grófok (Simon és Bertrand grófok, valamint lánytestvérük Tota) 1202-ben érkeztek a Magyar Királyság területére Konstancia aragóniai királylány kíséretében, aki Imre király felesége lett.
1622-ben Kismartonnal együtt Esterházy Miklós gróf 400.000 aranyforintért válthatta meg a fraknói és kaboldi uradalom zálogát. 1626-ban már örökbirtokába is került. Az 1647. évi visszacsatolást így az uradalom már az Esterházy család örökbirtokaként élte meg. Esterházy Miklós a düledező vár helyén korszerű erődítményt építtetett.
A XVII. századi magyar főnemesi székhelyeket a masszív külső és a belső barokk pompa jellemezte, erre jó példa Fraknó.
Az Esterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, de a vár ma is a család birtoka. Jelenleg Fraknó vára csak vezetővel látogatható. A kiállítás rendkívül gazdag gyűjteményekkel rendelkezik, melyek közül kiemelkedik a Fegyvertár. A tárlat legérdekesebb és egyben legbecsesebb tárgya a magyar koronázási zászló.
Kobersdorf (Kabold)
Utunk következő állomásaként Kaboldnál álltunk meg, gyönyörű tájak között autózva közelítettük meg, beiktatva több fotószünetet.
Kabold vára 1222-1229 között épült. A vár felépültével létrejött a kaboldi váruradalom, melyhez több környékbeli település tartozott.
A festői látványt nyújtó komplexum a település közepén áll, a Schwarzbach partján. A kis patak tölti fel a várat teljesen körülvevő vizesárkokat.
1963-ban az elhanyagolás és a számtalan háború következtében az épület olyan szánalmas állapotban volt, hogy lebontását tervezték, felparcellázást követően építési telkek kerültek volna a helyére.
Az utolsó pillanatban a Bolldorf-Reitstätter család megvásárolta a kastélyt és Martha Boll Village Reitstätter (Tirol első női építésze, nevéhez fűződik sok Burgenlandi építési projekt vezetése) belekezdett a kastély felújításába, hogy eredeti pompájában állítsák helyre. 2004-ben lánya Dr. Anna Schlanitz örökölte a kastélyt.
Landsee (Lánzsér)
Ezután Lánzsér felé indultunk tovább, hogy megnézzük a romos állapotában is monumentális hatást keltő várat. Landsee Felsőpulyától 18 kilométerre északnyugatra, a Répce partján fekszik.
Először a közelében fekvő régi kis erdei temetőbe tértünk be, ahol megtaláltuk a hely híres szülöttének, Mida Huber (1880-1974) népi költő és művész sírhelyét. Lánzsér látnivalói közé tartozik egykori lakóháza és dolgozószobája is.
Egyes vélemények szerint a várat 1173-ban építtette az Erchinger család. Más vélemény szerint II. András király egyik szentföldi kísérője, majd az ország nádora a Szák nemzetségbeli Bárcz fia Miklós építtette a szentföldi lovagvárak mintájára.
Az idők folyamán a várat számos tulajdonos birtokolta. Miután 1612-ben Dersffy Orsolya feleségül ment Esterházy Miklóshoz, 1624-ben a vár is Esterházy birtok lett, akik ezzel a házassággal alapozták meg későbbi nagy vagyonukat.
Esterházy Pál és második hitvese, Tököly Éva alapították a lánzséri kamalduli rendet. A kolostor alapító levelét 1700. március 4-én Bécsben írták. A következő évtizedekben a 12 szerzetes elvonulását szolgáló kolostort lépésenként építették meg. A kolostoralapítás célja, hogy a szerzetesek naponta misézzenek az Esterházy család lelki üdvéért és naponta imádkozzanak egészségükért.
1790 óta a vár romos állapotban van, a romok tulajdonosai mindmáig az Esterházyak.
Baumgarten (Sopronkertes)
Kirándulásunk utolsó állomásként Baumgarten települését kerestük fel, mely a soproni határátkelőtől 3 km-re délre a magyar határ mellett fekszik.
A falu több tulajdonosváltozás után, 1475-ben a magyar alapítású pálos rend, majd a XVIII. század elején az Esterházyak tulajdonába került.
A település művészettörténeti nevezetessége a XV. századi eredetű pálos kolostor. Miután 1493-ban a tűz áldozatává vált, 250 évig elhagyottan és siváran állt, mígnem 1743-ban a remeték ismét visszatelepültek. Azóta a „Szent Kereszt kolostor” zarándoktemplommá és Mária ájtatosság színhelyévé vált.
1782-ben József császár elrendelte a kolostorok megszüntetését, Kertesen is megtörtént a leltár és később a zárás. Ennek ellenére a kolostornak továbbra is volt lakosa – az utolsó remete, Gartner János 1836-ban halt meg.
Az 1986-ban megtörtént felújítás után, a kertesi kolostor a nagymartoni járás egyik legértékesebb egyházi műemléke.
Írta: Ildikó és Zoli
