Olyan helyet mutatunk most be, melyhez gyerekkorunk óta kötődünk, hiszen ott nőttünk fel. Hosszabb-rövidebb időközönként, rendszeresen visszatérünk.
A város földrajzi adottságainak köszönhetően vált a környező térség, a Kisalföld központjává. Már a római korban polgárváros épült a provinciát védő vár mellé, az államalapítás idején püspökséget és ispánságot kapott, a török hódoltság korában Bécset védő végvár volt, a 17-18. században Magyarország egyik legszebb barokk városává vált, a 19. század végén ipari központtá fejlődött.
A Duna déli mellékágát, a Mosoni-Dunát Győrnél éri el a Rába és a Rábca, Itt ömlik a Rábába a Marcal is. Nem véletlenül él a köztudatban a „folyók városaként”. Győr Európa egyik legfontosabb, egykori vízi útja mentén fekszik, emellett szárazföldi főútvonalak találkozásában, ami nagyban hozzájárult csomóponttá fejlődéséhez.
A történelmi városmag a Rába és a Mosoni-Duna találkozásánál lévő teraszon jött létre, amit még a magasabb árvizek sem értek el, közvetlenül a torkolatnál a teraszra egy parti dűne rakódott, ez a mai Káptalandomb. A Rába gázlóit jól lehetett innen őrizni, ősidők óta várépítésre alkalmas helynek bizonyult.
Az Árpád-korban Győr Magyarország nyugati védőbástyájának szerepét töltötte be a német és cseh támadásokkal szemben. A tatárjárás súlyos károkat okozott, ezután épült a Káptalandomb mai úthálózata és első formájában a Püspökvár magját alkotó lakótorony. 1271-ben V. István király Győrt városi rangra emelte. Nagymértékben fejlődött a kereskedelem.
A 13. században számos egyházi építkezés zajlott a városban, a középkori városmag határain kívül szerzetesrendek telepedtek le, domonkosok, ferencesek, johanniták, Benedek-rendiek. Jelentős épületegyütteseik a török időkben teljesen elpusztultak.
A 14. században kialakult a Püspökvár jelenlegi földszinti része. A 15. század elején Hédervári János püspök a székesegyház déli oldalához építtette a róla elnevezett gótikus kápolnát, mely a város egyik legjelentősebb máig fennmaradt középkori emlékének számít.
1403-ban a város fejlődése jelentős törést szenvedett, amikor Zsigmond hívei több más várral együtt Győrt is elfoglalták, ennek hatására az 1405-ös országgyűlésen nem sorolták a tárnoki városok közé.
1442-ben Zsigmond lánya, Erzsébet királyné itt találkozott I. Ulászlóval, megegyezésük szerint Erzsébet fenntartotta fiának, V. Lászlónak az ország kormányzására vonatkozó jogait, de Ulászló uralmát is elismerve, idősebb lányát, Annát eljegyezték Ulászlóval.
1455-ben Hunyadi János vezetésével a győri ferences kolostorban tartottak országgyűlést, Kapisztrán János buzdító szavaira itt szavazták meg a törökök ellen felállítandó sereget.
A mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás után Győr sorsa is bizonytalanná vált. Frangepán György városparancsnok először I. Jánost ismerte el királyként, de Nádasdy Tamás budai és Cseszneky György tatai kapitány Győr alá érkező seregének nyomására a város védői I. Ferdinánd pártjára álltak.
1529-ben az I. Ferdinánd által kinevezett Lamberg Kristóf reménytelennek látta a védelmet a törökökkel szemben, így felgyújtatta a várat.
A Bécs felé nyomuló csapatok természetes útvonala erre vezetett, ezért a bécsi udvar fontos érdekében állt Győr fejlesztése és megerősítése. A régi vár és a polgárváros körül épült fel az új, reneszánsz téglavár, ami ekkor Európa legkorszerűbb erődítményének számított.
Az építkezés már 1537-ben megindult, ám igazi lendülettel az 1560-as években folyt. Az új várnak három kapuja volt, a déli Fehérvári, a nyugati Bécsi és az északi Vízi vagy Dunai kapu. A falakat hét fülesbástya és egy félbástya tagolta.
1594-ben Hardegg Ferdinánd főkapitány feladta a várat, miután a törökök megfutamították a Mátyás főherceg vezette felmentő sereget. Pálffy Miklós és Adolf von Schwarzenberg vezetésével már 1598-ban visszafoglalták. Ehhez fűződik a Vaskakas legendája.
A 17. század első felében szigetszerűen elhelyezett elővédművekkel vették körül a várat, ezután a török többé meg sem kísérelte elfoglalni.
Buda 1686-os visszafoglalása után Győr katonai jelentősége csökkent, azonban kereskedelme és polgári élete minden eddiginél jobban virágzott.
Az következő időszak teremtette meg Győr műemlékeinek legnagyobb részét, a barokk stílusú, 18. században épült polgárházak határozzák meg a Belváros képét mind a mai napig. Újra beépült a vártól délre eső terület, a mai Nádorváros.
Zichy Ferenc püspök visszakapta a várkapitányoktól a püspökvárat.
Sokat fejlődött Újváros, a 18. század végére népessége meghaladta az Óvárosét.
1743-ban Győr Mária Teréziától ismét megkapta a szabad királyi városi címet és egy új címert, ami ma is a város címere.
1809-ben Győr déli határában, Kismegyernél ütköztek meg a francia csapatok az osztrákokkal és az utoljára összehívott magyar nemesi felkelés résztvevőivel. A franciák győzelmével végződött ütközet után bevették Győrt, a várost Napóleon is meglátogatta. A várfalakat, bástyákat a franciák több helyen felrobbantották.
A régi védművek már nem feleltek meg céljuknak, gátolták a város terjeszkedését, így a következő évtizedekben a Duna és Rába parti falak és bástyák kivételével lebontották a várfalakat.
Az 1848-49-es szabadságharc Győr igen élénk részvételével zajlott, amiért a „magyar Marseille” elnevezést kapta ebben az időben, a megtorlás is keményen érintette a várost.
A 19. században Győr kereskedelmi szerepe megnőtt a dunai gőzhajózás beindulásával, azonban veszített jelentőségéből, amikor 1861-ben megépült a Pest és Nagykanizsa közötti vasútvonal. A város vezetősége ipartelepítéssel próbálta pótolni a veszteséget. A század végére Győr Budapest, Pozsony és Temesvár után Magyarország legjelentősebb ipari központjává vált.
A 20. század elején tovább folytatódott a nagyléptékű fejlődés. 1905-ben a várossal teljesen egybeépült Révfalu és Sziget Győr közigazgatási részévé vált.
Az első világháború idején itt jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia legjelentősebb hadiüzeme, az Ágyúgyár. Megépült az Iparcsatorna és Gyárváros.
A második világháború súlyos emberveszteséget és károkat okozott a városnak.
Az 1956-os forradalomban komoly szerepet játszott Győr, itt alakult meg a Dunántúli Nemzeti Tanács.
A város fejlődése főleg a hatvanas évektől vett nagy lendületet, kiépült Adyváros, a József Attila lakótelep, majd két ütemben Marcalváros. 1971-ben Ménfőcsanak, Gyirmót és Győrszentiván községeket Győrhöz csatolták, mely megyei városi rangot kapott. Az 1980-as évek elején megindult a történelmi városmag műemléki kutatásokkal megelőzött tervszerű helyreállítása, elismeréseképpen 1989-ben Győr elnyerte a műemlékvédelem Európa Nostra díját.
Új cégek települtek a városba, itt készült el az ország első és mindmáig legnagyobb ipari parkja. A kulturális élet hatalmas fejlődésen ment át, Győr egyetemi várossá vált, múzeumi gyűjteményeinek száma is jelentősen megnövekedett.
Szerk.: Ildikó és Zoli
