Ég felé nyújtózó óriások, hegyek,
Varázsukkal vonzó, vadregényes helyek.
Fenséges alakjuk ámulatba ejtő,
Páratlan világuk sok-sok titkot rejtő.
Közöttük így mindig izgalommal járunk,
Szépségüket szinte szájtátva csodálunk.
Oldalukon egyenes tartású fenyők,
Magas csúcsaikat hó-palásttal fedők.
Völgyeikben hideg vizű patak szalad,
Függőleges falakról vízesés szakad.
Tavacskákat találunk ölelésükben,
Gyönyörködhetünk tökéletességükben.
Fentről elképesztő látványban van részünk,
Ahogy a messzeségbe meredve nézünk.
Lélegzetelállító köröttünk a táj,
Szavakkal nem lehet leírni e csodát.
Ilyen élményeket ritkán tapasztalunk,
Hegyek vidékén mindig boldogok vagyunk.
Vágyódva gondolunk, emlékezünk rájuk,
Szeretnénk visszatérni többször hozzájuk.
Írta: Zoli