Víz partján csendesen üldögél a horgász,
Alakja elnyújtózó árnyékot formáz.
Szinte eggyé válik vízzel, környezettel,
Harmóniában lévén a természettel.
A víz fölé nyúlik hosszú horgászbotja,
Jelzője, úszója a kapást mutatja.
Szákja néha tele, néha üres marad,
Amibe begyűjti a zsákmányolt halat.
Felkelő vagy épp lenyugvó nap is látja,
Miközben figyelmesen vár a kapásra.
Sötét égboltról csillagok fénye árad,
Izgalmakat rejt az éjjeli horgászat.
Néha csónakkal a vízre ereszkedik,
Parttól távolodva, beljebb merészkedik.
De elégedett, ha csak egy stégen ülhet,
S kedvelt elfoglaltságába merülhet.
Különféle csalikkal, ha kísérletez,
Bizakodik abban, hogy szerencséje lesz.
Szereti kipróbálni az új dolgokat,
De nem felejti el a rég beváltakat.
Amikor eljön a várva várt pillanat,
Felkészülten küzd, hogy megfogja a halat.
Ősi ösztönök dolgoznak bensőjében,
Bízik ügyességében és erejében.
Végül, ha a nagy küzdelem sikerrel jár,
Átjárja elégedettség és boldogság.
Zsákmányát merítőhálóba vezeti,
Az eddigi fogások mellé helyezi.
A nagyobb példányokat megörökítik,
Melyek a horgász hírnevét öregbítik.
Nem végzi mind a konyhában feltétlenül,
Gyakran a hal közegébe visszakerül.
Régi mesterségek között a horgászat,
Jelenben kiváló, kikapcsolódásnak.
Vizek világa, jó levegőn, szabadban,
Csodás természettel legnagyobb összhangban.
Írta: Zoli