Egy júliusi nap kora reggelén indultam, Zamárdiban tértem rá a Balatoni Bringakörútra. Nagyon rövid idő alatt Siófokra értem, ezt a szakaszt nagyon jól ismerem, számtalanszor végigmentem rajta.
Siófokon egy kis kitérőt tettem, beugrottam a boltba, hogy ellássam magam a szükséges italkészlettel és ennivalóval.
Ezután visszatértem a bringakörútra, s hosszasan tekertem Szabadifürdő és Sóstó érintésével Balatonvilágosig. A Magasparton tartottam az első pihenőt. A panorámát szemlélve megreggeliztem, közben a fényképezőgépet is kattintgattam.
Folytattam utamat, Balatonaligát elhagyva, Balatonakarattyán kissé nagyobb erőfeszítésre volt szükség, míg leküzdöttem a hosszú emelkedőt. Az utána következő lejtőn viszont sűrűn kellett fékezni.
Balatonkenese után kellemes, zöld környezetben haladtam, majd elértem Balatonfűzfőt. A bringaút egy darabig igen kanyargóssá vált. Néhány fotó kedvéért rövid időre megálltam, immár az északi parton.
Nagyon gyorsan Balatonalmádiba értem, lementem a partra kicsit megpihenni, közben ettem, ittam, fotóztam.
Hamarosan tovább indultam, a kellemes nyári időjárásnak köszönhetően nagyon sokan tekertek mindkét irányba. Alsóörs és Csopak után érkeztem Balatonfüredre.
Füreden, a kikötőnél ismét megálltam egy kis időre, gondoskodtam a folyadék-utánpótlásról és készítettem néhány képet.
Nemsokára már a Tihanyi-félszigetnél találtam magamat, ahol a part mentén haladtam tovább. A gyönyörű környezet ismét megállásra késztetett, majd a rév felé indultam. Szerencsém volt, sikerült elérni az éppen induló kompot.
Néhány perc múlva már újra a déli parton gurultam, Zamárdiba érkezve lett teljes a kör, megkerültem a keleti medencét. Kellemesen elfáradva, élményekkel gazdagodva fejeztem be utamat.
Szerk.: Zoli
