Erre a káprázatos szépségű helyszínre újra és újra visszatérünk. Egy korábbi bejegyzésünkben már írtunk a színpompás Zöld tóról, számunkra megunhatatlan, mindig tud újat mutatni.
Hajnalban indultunk, hogy reggelre odaérjünk, mert ezúttal is hosszú napi programot terveztünk. Az idő múltával mind mélyebbre hatoltunk a hegyek varázslatos világába, a hosszú alagutakon keresztülgurulni mindig különleges élményt jelent.
Bruck an der Mur-nál lekanyarodva, mintha egy mesekönyv képei elevenedtek volna meg, a kanyargó útról bámultuk az erdővel borított hegyeket, oldalukon zöldellő legelőket, a kis falvak csodálatosan rendben tartott házait, virágos udvarait.
Negyed 9-re érkeztünk a tágas parkolóba, a napijegy 6 Euro (2023), a mosdó ingyenes.
Hűvös volt, a hegyeket még felhők takarták, bakancsot, pulóvert húztunk és gyalogosan indultunk a mintegy 1 km-re, erdők és meredek sziklafalak ölelésében megbúvó tóhoz. Élveztük az elképesztően friss és üde levegőt, a korai indulásnak köszönhetően a jóleső, nyugalmas csendet, hiszen csak néhány emberrel találkoztunk.
Mikor a tóhoz érkeztünk, a csúcsok éppen kezdtek előbújni a hegyeket szinte misztikus ködbe burkoló felhők mögül. Percekig meredtünk a leírhatatlan, sejtelmes smaragdzöld színben pompázó tükörsima vízfelületre. A környezet látványa valóban megéri a rendkívül korai kelést és hosszú utazást.
Az óramutató járásával megegyezően, elindultunk tókerülő túránkra. Néhol még csúsztak talpunk alatt a kövek, lábszárunkat súrolta a vizes fű. Előfordult, hogy kisebb sziklákon kellett átmásznunk kezünkkel kapaszkodva, hogy követhessük a keskeny gyalogösvényt.
A tó partvonala hatalmas kanyarokat ír le, így minden szögből megcsodálhatjuk a környező hegyormokat. Lelkendezve fedeztünk fel néhány, a parti fövenyen sütkérező kiskacsát és szemben velük a vízben gályaként úszkáló kacsamamát, aki időnként figyelmeztetően, röviden hápogott. Kicsit távolabb vízcsobogás hangjára lettünk figyelmesek, sziklák takarásában keskeny csermely csörgedezett, kicsiny fahíd vezetett át rajta.
A következő szakaszon a meredek domboldal miatt nem közvetlenül a tóparton vezetett az ösvény, hanem betért az erdőbe. A magasba nyúló fatörzsek között is végig láthattuk a megcsillanó zöld víztükröt. Egy fantasy-utazáson érezhettük magunkat.
Hamarosan teljesen körbeértünk, még egy búcsúpillantást vetettünk a mesébe illő környezetre, majd a méltóságteljes fenyvesek között visszasétáltunk a parkolóba. Ekkorra már nagymértékben megnőtt a gyalogos forgalom és a tömött sorokban álló autók száma.
Rövid folyadékpótlás és falatozás után elindultunk következő úticélunk, a Rax felé.
Ildikó és Zoli
