A Sebastian-vízesésnél sem először jártunk, a fantasztikus környezet miatt újabb kitérőt tettünk a kedvéért. Puchberg am Schneeberg felé autóztunk, ismét csak hihetetlen, sűrű, zöld erdőkkel borított hegyek, néhol meredek sziklafalak között kanyargó útvonalon.
A település közelében, egy kis erdei parkolóban hagytuk az autót és rövid gyalogtúrára indultunk a hangos zúgással lefelé törtető patak mentén, hatalmas fenyők között emelkedő ösvényen. A kihelyezett sárga táblák mutatják, hogy a vízesés mintegy 15 perces sétával elérhető.
Hamarosan megláttuk a lenyűgöző, magasba nyúló meredek falat, ahol mint mindig, most is kötélen felfelé kapaszkodott néhány sziklamászó.
Egy kis hídon átkelve, a lehető legközelebb nyomultunk a függőlegesen lezúduló, lejjebb több ágra szétváló vízeséshez.
A hatalmas fák között szétszórt és a vízből kiálló szikladarabok, a folyamatos zúgás, morajlás teljes mértékben kielégíti a vadregényes élményre vágyó kirándulókat.
A kocsiban az otthonról hozott szendvicsekkel, saját termésű retket desszertként majszolva, pótoltuk az elvesztett energiát. Rövid pihenő után a GPS már hazafelé vezetett bennünket.
Ildikó és Zoli
