Bringámmal együtt, vonaton utaztam Vörsig, ahonnan elindultam a Kis-Balaton vidékének felfedezésére. Kápolnapusztáig „a természet lágy ölén”, murvás úton tekertem, ennek minősége bizony meghaladta néhány későbbi aszfaltos szakaszét.
A Bivalyrezervátumnál 1000 Ft kerékpáros áthaladási díjat fizettem, majd Balatonmagyaródot elhagyva, aznapi fő célpontom, a Kányavári-sziget felé gurultam tovább. Mikor odaértem, régi vágyam teljesült, hiszen eddig még nem jártam ezen a gyönyörű, látványos helyszínen.
Végigjártam a közel két kilométer hosszú Búbos vöcsök tanösvényt, 15 állomása főként a Kis-Balaton madárvilágát mutatja be. A kilátó tetejéről pazar panoráma tárul elénk, kibontakozik a táj szépsége. Szívesen maradtam volna még tovább, de szorított az idő, így a jellegzetes alakú fahídon másodszor is átkeltem és újra nyeregbe pattantam.
A következő szakaszok szintén rendkívül látványosak, sűrűn megálltam a vizes környezetet, természetet fényképezni, videózni. Árad az erőteljes vonzerő a tájból, sajnos nagyon ki volt számítva az időm, így tekernem kellett tovább.
Lekanyarodtam Zalavár felé, ahol ismét nagyszerű látnivalók vártak, aztán Sármellékig kiváló minőségű kerékpárút következett, alaposan kiélveztem, hogy végre „szélvészként” gurulhatok. Egyre inkább sietnem kellett, így leginkább már csak a tekerésre koncentráltam. Alsópáhok, Hévíz, Keszthely után rátértem a Balatoni Bringakörútra, hamarosan már a déli parton faltam a kilométereket.
Néhányszor ugyan meg-megálltam, de aztán iparkodtam tovább, mert közeledett az este. Balatonszemesen aztán muszáj volt lámpákat kapcsolnom, végül a hátralévő utat már sötétben tettem meg.
Több mint 127 kilométer volt az aznapi teljesítmény.
Zoli
