Ha Mosonmagyaróváron járunk, gyakran átruccanunk a közeli Ausztriába egy-egy kirándulásra. Ezúttal csak kevés idő állt rendelkezésünkre, már délutánra járt, de úgy gondoltuk, hogy egy kora tavaszi séta a Duna-parton ebbe azért belefér. Célpontként Hainburg városát – egyik kedvenc helyünket – jelöltük meg.
„Szokásos” útvonalunkon autózva, Pozsony felől közelítettük meg, közben mosolyogva állapítottuk meg a tényt, hogy ilyen rövid idő alatt két országba is ellátogatunk. Az osztrák határ előtt ellenőrzés miatt jókora dugó alakult ki, de utána pillanatok alatt már Wolfsthal házai között jártunk és hamarosan megérkeztünk Hainburgba.
Leparkoltunk a Duna közelében, majd elindultunk a parton, a korábban már sokszor bejárt turistaúton. Pillantásunk ide-oda járt a folyó és a Braunsberg előttünk magasodó tömege között. Megcsodáltuk a köves, sziklás partszakaszt és örömmel lépdeltünk a jól ismert, barlangszerű járatokon átvezető ösvényen.
Meg-megálltunk a parton nyújtózó faóriások és kidőlt fatörzsek mellett, közelről szemléltük a nyíló virágokat, élveztük ezt a fantasztikus természeti környezetet. Négylábú barátunk ugyancsak jól érezte magát, alig lehetett féken tartani.
Felkapaszkodtunk Röthelstein várának romjaihoz, a lemenő nap fényében lenyűgöző panoráma tárult elénk. Jó darabig nézelődtünk odafentről, de nem szerettük volna, hogy ránk sötétedjen, így el kellett szakadnunk ettől a látványtól és lassan visszafelé indultunk.
Élményekkel alaposan feltöltődve szálltunk ismét autóba, s azt sem bántuk, hogy a hazaút egy részét már sötétben kellett megtennünk.
Ildikó és Zoli
