Újra és újra visszatérek a Tihanyi-félsziget varázslatos birodalmába. A változatos táj, a rengeteg látnivaló, a csodás panoráma vonzásának képtelen vagyok ellenállni.
A reggeli legelső komppal keltem át Szántódról. A „szokásos” emelkedő útvonalon haladtam Tihanyig, majd letértem a Belső-tóhoz. A tükörsima víz és a környezet felől áradt a nyugalom. A hőmérséklet ekkor még igen kellemesnek volt mondható.
Betértem a fák közé, hamarosan már a Hármashegyi-kúp tetejéről szemléltem a tájat. Sorban felkerestem a régi ismerősöket: Aranyház, Átjáró-, Kalapos-, Borsóköves-kúp. Tempósan haladtam az erdőben, időnként erőteljes mozgás zaját hallottam, aztán megpillantottam a „tettest” is, egy őzet.
A Sajmeggyes-kúpnál és a Borzvár mellett szintén időztem kicsit, majd leültem reggelizni. Kellett az energia a következő szakaszhoz!
A Szarkádi-erdő után a Gurbicza-tető és a Csúcs-hegy izzasztó lépcsősorai következtek. A fokozódó meleg elől Sobri Jóska barlangjában találtam rövid időre menedéket. A csúcsra természetesen felkaptattam, a látvány minden fáradtságot megér! A sorban következő Nyereg-hegyen a környező táj szépsége sűrűn megállásra késztetett.
Az Apáti-hegyen álló Őrtorony-kilátónál hosszabb pihenőt tartottam, gyönyörködve a bámulatos körpanorámában. Az ereszkedés után nyílt terep várt rám a szőlőültetvények szegélyezte úton, közben a meleg hőségre váltott.
Alig vártam, hogy a Kiserdő-tető lombjainak árnyékába érjek. A meredek lépcsősoron így is nagyokat fújtattam, dőlt rólam a víz. Az elágazásnál ezúttal nem a tanösvényt követtem, hanem a zöld háromszög jelzést a csúcsra. Jutalmamat hamarosan elnyertem, a sziklák tetején ismét csodálatos látványban részesültem. Hosszasan nézelődtem, majd lassan ereszkedni kezdtem.
A Szélmarta szikláknál néhány pillanatra megálltam, átkeltem a forgalmas autóúton, aztán már az Óvár felé kaptattam az emelkedő ösvényen. Odafentről megint csak akadt látnivaló, visszatekintettem a már bejárt területre, majd feltűnt a Balaton keleti medencéje Füred látképével.
A Barátlakások kellemes hűvösében elidőztem kicsit, megálltam a Ciprián-forrásnál, végül leértem a tó partjára. Innen még hosszú gyaloglás következett a révig, de a nap folyamán megtapasztalt élmények minden fáradtságot megértek!
Zoli
