Egy késő őszi reggel, a szántódi révnél várakoztam a komp indulására, miközben a színpompás balatoni környezetben gyönyörködtem.
A hideg ellenére a komp orrában álldogáltam, nyakamat tekergetve, hol a távolodó déli-, hol a közeledő északi partot figyeltem. Mindig különleges élmény az átkelés, de mire alaposabban elmerülnénk ebben az élvezetben, máris odaát találjuk magunkat.
A révet hátam mögött hagyva, nekiveselkedtem a hosszas emelkedőnek Tihany felé.
Letértem a Belső-tóhoz, déli partja mentén bandukoltam elsődleges célpontom, a távolban látszó Apáti-hegyhez közelítve. Nézelődtem erre-arra, sűrűn visszapillantgattam az apátság kettős tornyára. Hiányoltam a szürke marhákat, végül felfedeztem őket, nagyrészt egy bozótos mögött csoportosultak.
A tavat elhagyva, kiértem a sáros, néhol terjedelmes tócsával tarkított földútra, jobbnak láttam inkább a szélén, füvön haladni a régi ismerős szőlőültetvények mellett. Ahogy közeledtem, mindinkább betöltötte a látóteret az Apáti-hegy, a tetején álló Őrtorony-kilátó is egyre nagyobbnak látszott.
Hamarosan már a felfelé vezető ösvényen kaptattam, természet alkotta kőlépcsőkön, gyökereket átlépve, kanyarogva nyomultam mind magasabbra.
Szeretem az ilyen magányos túrákat a természetben, mikor részének érezhetem magam és eggyé válhatok vele. Legutóbb nyáron jártam a kilátónál, akkor elképesztő zsúfoltságot és idegesítő hangoskodást tapasztaltam.
Most egyedül lépcsőzhettem a legfelső szintre, csak az élénk szél meg-megerősödő lökései törték meg a környék csendjét.
Fantasztikus, 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk, lenyűgözve, hosszasan nézelődik az ember körbe-körbe, nem könnyű elszakadni ettől a látványtól.
Már jócskán leereszkedtem a hegyről, időközben odébb húzódott a felhőzet és zavartalanul kisütött a nap. Ha ilyen lehetőséget kínál a többnyire borongós, csapadékos ősz, nem szabad kihagyni! Megfordultam és ismét felkapaszkodtam a kilátóhoz, „napos” fotók és videók kedvéért.
Ugyanazon az útvonalon haladtam visszafelé, mint jövet, de beiktattam egy kis kitérőt az apátsághoz. Rövid nézelődés után gyors tempóban igyekeztem a révhez, sikerült is elérnem a már csak óránként induló kompot.
Zoli
