Kisalföldi látogatásaink során gyakran részesítjük előnyben a monoton és szürke autópályával szemben a lassabb, de sokkal ígéretesebb, több látványt nyújtó szigetközi utat. Az állandó rohanás helyett néha jobban megéri, ha rácsodálkozunk a környező tájra, az érintett településekre és az általuk kínált kincset érő látnivalókra. Ezúttal – nem először – Hédervár kedvéért szakítottuk meg utunkat.
Rövid sétát tettünk a kastély körül, amíg néhány fotót és videót készítettünk, aztán a Boldogasszony-templom szomszédságában parkoltunk le. Az öreg Árpád-fát régi ismerősként köszöntöttük, aztán örömmel fedeztük fel, hogy a templomajtó nyitva van, így első alkalommal, végre belülről is megszemlélhettük.
Építésének pontos ideje nem ismert, a különböző források a 13-15. század tájékára teszik. Mai, neogótikus formáját a 19. század második felében nyerte el. Először a négyzetes alaprajzú szentély épült fel a téglalap alakú hajóval. A két teret diadalív választja el, a hajó nyugati oldalán van a kegyúri karzat.
A Boldogasszony-templom egyszerre volt plébániatemplom, Mária-kegyhely, s egyúttal a Héderváry család temetkező kápolnája is.
Mai értelemben vett temetőkápolna jellegét valószínűleg csak a 17. században kapta, amikor a Héderváry család kihalásával, Viczay Jánosné Héderváry Katalin révén az ősi birtokot a Viczay család örökölte. A sírok számának növekedése miatt építettek az északi oldalon új kriptát és a lorettói kápolnát. 1703-ban szentelték fel.
A templomot és a kápolnát 1808-ban renoválták, a kórus alatt új kriptát alakítottak ki. Elsőként Grassalkovich Anna grófnőt temették ide 1815-ben. A Viczay család kihalása után, rokoni ágon következő új birtokos, Khuen Héderváry Károly idejében történt újabb átépítés.
A kápolnában a keleti falnál áll az asztaloltár, mögötte faráccsal. Párkánya felett barokk díszekkel övezetten a császári, királyi és a Héderváry, a Viczay, valamint a Khuen család egyesített címere, felettük koronaábrázolás. A rács mögötti szoborfülkében Szűz Mária ébenfából faragott, több száz éves szobra áll.
A lorettói kápolnában nagyméretű, díszes urna őrzi az első Khuen Héderváry Károly szívét.
Szerencsénk volt rövid hédervári megállónk időpontjával, szépen sütött a nap. Utunkat folytatva, néhány kilométer megtétele után sötét felhőzet tűnt fel előttünk a látóhatáron. Hamarosan szakadó esőben haladtunk tovább.
Ildikó és Zoli
