Oroszvár (Rusovce)
A rajkai határtól 5 kilométerre találunk egy ősrégi kis falut, Rusovce-t (Oroszvár), ami már a rómaiak idejében lakott hely volt. Említésre méltó az itt található, a 19. század második felében épített kastély, melyhez a Windsori-kastély szolgáltatott mintát. 1896-ban, a Pallas lexikon szerint özv. Henckel-Donnersmark grófné, szül. Kászonyi Laura (1836. január 7-1905. december 12) tulajdonában volt.
Az épületet 1906-ban szerezte meg Lónyay Elemér gróf, aki 1900. március 22-én a Trieszt melletti Miramare-kastély kápolnájában feleségül vette a Szász–Coburg–Gothai-házból származó Stefánia belga királyi hercegnőt (1864–1945), Rudolf trónörökös özvegyét.
A Lónyay házaspár a Magyar Királysághoz tartozó Oroszvárra, a Lónyay-kastélyba költözött. Gyakran vendégeskedett házukban az új osztrák-magyar trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg feleségével, Hohenberg Zsófia hercegnővel.
A második világháború végén a hercegi párnak menekülnie kellett. A Pannonhalmi Bencés Főapátságban kaptak menedéket. Stefánia hercegné itt hunyt el, 1945. augusztus 23-án. Férje, Lónyay Elemér herceg egy évvel később, 1946. július 29-én hunyt el Budapesten. Mindketten a Pannonhalmi Főapátsági templom (Szent Márton-bazilika) kriptájában nyugszanak.
Stefánia belga hercegnő végrendeletében a pannonhalmi bencésekre hagyta az oroszvári kastélyt akkor, mikor még a település Magyarországhoz tartozott. A csehszlovák állam aztán államosította, 1994-ben pedig elutasította a Pannonhalmi Apátság kérelmét. Nemzetközi fórumokon sem lehetett érvényesíteni Stefánia végrendeletét, így ma a kastély kezelője a szlovák kormányhivatal.
Dunacsúny (Cunovo)
A Danubiana Meulensteen Art Museum egy kortárs múzeum, mely Európa egyik legszínvonalasabb ilyen jellegű létesítménye. Egy műgyűjtő holland üzletember, Gerard H. Meulensteen és egy szlovák ügyvéd hozta létre 2000-ben. A múzeumban nemzetközi kortárs művészek alkotásait láthatjuk, míg a parkban hatalmas szobrok között sétálhatunk.
A Duna vidéke itt nagyon látványos és vadregényes, ezért gyakran visszatérünk ide.
Írta: Ildikó