Tábortűz lobog a kis tisztás közepén,
Nappal múltával, sötétedés idején.
Mint árnyak, alakok ülnek körülötte,
Lángok tánca valamennyit megbűvölte.
Tüzet nézve, képek bukkannak fel sorban,
Váltakoznak, cserélődnek mozgásukban.
Különös hangulat ereszkedik rájuk,
Lassuló idő, merengő pillantásuk.
Ősi érzések törnek mélyről felszínre,
Takarójukat borítva a helyszínre.
Eggyé olvaszt tűz embert és természetet,
Szokott hétköznapoktól messzire vezet.
Elnyújtózkodik ekkorra már az este,
Felocsúdik az ember, beszélni kezdve.
Éhes lett közben, készül a vacsorára,
Bogrács állítása, nyársak faragása.
Egészen más a szabadban falatozni,
Ily érzéssel bent nem lehet találkozni.
Jókedv, vidámság, történetet mesélnek,
Örömteli pillanatokat megélnek.
Tábortűz emléke elkíséri őket,
Megszínesítve a későbbi időket.
Szívesen gondolnak vissza az estére,
Vágyakozni kezdenek az ismétlésre.
Írta: Zoli