Hosszan húzódó, lehangoló tél végén,
Dermedt napok sora után a remény él.
Elmúlik az egyhangúság, fagyos hideg,
Újjászületést hozva, jő a kikelet.
Előbújó hóvirág jelzi, érkezik,
Napsugarak Tél utóvédjét üldözik.
Tavasz lehelete melegen kiárad,
Virágba borítja a környező tájat.
Madárcsicsergés és zümmögés hallatszik,
Természetet hosszú álmából ébresztik.
Fák ágain rügyek sokasága nyílik,
Réteken terjedező tarkaság díszlik.
Ami mozdulatlan volt, mozgásba lendül,
Fiatalság éneke messzire csendül.
Meleg tájakon telelt vándor visszatért,
Párjával fészket raknak az új életért.
Erdő és mező zöldell, a fű növekszik,
A világon minden felfelé törekszik.
Csobogó patak, útján vidáman szalad,
Vizekben fürgén fickándoznak a halak.
Az életadó Nap sugárzik odafent,
Megszülető Öröm táncot jár idelent.
Magot keltő, bódító Tavasz ünnepel,
Kit megérint, a boldogságtól szárnyra kel.
Írta: Zoli