Fáknak színes levelei már lehulltak,
Rövidülő őszi napok rég elmúltak.
Elszunnyadt a természet, álomba merült,
Elbújt a nap, felhős az ég, ritkán derült.
Lassú lépteivel a Tél megérkezett,
Sokáig kíván maradni, elégedett.
Szeleket támaszt, kísérője a hideg,
Tekintete fagyos, arca zord és rideg.
Errefelé havat kevesebbet hordoz,
Elmúlt időkben volt sokkal inkább szorgos.
Ha elnyújtózkodik, jó messzire elér,
Karácsony azonban ritkábban van fehér.
Házaikba behúzódnak az emberek,
Elüldögélnek, ha a szoba jó meleg.
Lelassulnak, elmélyednek, álmodoznak,
Terveik a jövendőre vonatkoznak.
Éjszaka ha jő, hosszúra nyúlik a csend,
Mozdulatlanság honol odakint és bent.
Az utcákon lámpafény dereng, némaság,
Távolabb sötétben fénylik a holdvilág.
December, Január, Február lépeget,
Márciusban is megkéshet a kikelet.
Mire Tél eltávozik, mindenki fáradt,
De Tavasz közeledik és reményt áraszt.