Sötét égbolt alja világosodni kezd,
Hajnali derengés szétáradva ébreszt.
Felbukkan a napkorong vöröslő csücske,
Sugarát megcsillantja a tó víztükre.
A dermedt mozdulatlanság átalakul,
Ahogy a környezet ismét fénybe borul.
Madárdal hasít a nagy erdő csendjébe,
Lágy szellő kapaszkodik fák levelébe.
Élet árad e csodálatos világból,
Kellemes illat a sok tarka virágból.
Megszilárdult formák, állatok, növények,
Lenyűgöző szépségű, pompás természet.
Magasba törő, meredek sziklafalak,
Hömpölygő folyó és csörgedező patak.
Széles síkság, mezők, lankák, völgyek, hegyek,
Szelíd tavak és nagy, háborgó tengerek.
Trópusi dzsungel, sűrű erdő és liget,
Susogó nádas, lápok, rejtélyes berek.
Szárazföld, vizek és levegő lakói,
Élettel telt az egész, minden valódi.
Lassan úszó felhők vagy szürke, borult ég,
Eső, vihar múltával ismét napos, kék.
Szemerkélő, csendes esővel, ha áztat,
Vele különleges hangulatot támaszt.
Tavaszi virágzás után zöldellő nyár,
Sárguló, színpompás ősz lombhullással jár.
Téli hideg szelek fagyot, havat hoznak,
Havazásban tájak fehérré változnak.
Elcsendesül minden, közelít az este,
Látóhatár szélén színes naplemente.
Csillagok világa, éjszakai égen,
Holdnak íves sarlója ezüstös fényben.
Ember, ki természetet ért és kedveli,
A legfőbb feladata azt megvédeni.
Mindenkinek ez lenne közös érdeke,
Hisz ezen múlik jövője és élete.
Írta: Zoli