Második algériai utam szervezése szintén nem volt egyszerű. Hiába volt újra érvényes a kinti hivatal által aláírt és lepecsételt meghívólevelem, mégis akadályokba ütközött a vízumkérelem. Végül ismét csak egy hónapos vízumot kaptam, egyszeri beutazásra. A biztosítást újra egy hónapra kellett megkötni és csatolni a kérelemhez. Repülőjegyet online foglaltam.
Már korábban kintről is értesültem (ott a híradóban is bemondták), hogy beindult az Air Algerie közvetlen járata Budapest és Algír között, csütörtöki és vasárnapi napokon, így ezt az átszállás nélküli lehetőséget örömmel kihasználva foglaltam le a repülőjegyemet. (Azóta a közvetlen járat ismét megszűnt).
Algírból most egyenesen tovább utaztam Annaba-ba, egy belföldi járattal. Ehhez gyors átszállásra volt szükségem, nem fért bele az időbe, hogy a csomagjaimra várakozzam, ezért csak kézipoggyászt vittem magammal. Így is nagyon szorított az idő, de az útlevélellenőrzésnél előre vettek a sorban, így a nemzetközi reptérről hamar átjutottam a nemzetire és egy óra múlva már meg is érkeztem Annaba-ba. A nemzeti reptér olyan, mint egy sima pályaudvar. Itt nincs ellenőrzés és a várakozók szinte odajöhetnek az érkezőkhöz, mikor ők kiszállnak a gépből.
Souk Ahras, Khamisa
Annaba-ból autóval utaztunk tovább Souk Ahras-ba, ismét ide jöttem látogatóba. A rendelkezésünkre álló néhány nap alatt kirándultunk Khamisa-ba, hogy megnézzük a régi római kori emlékeket. A Forum nagyon jó állapotban megmaradt, emellett a háromnyílású kapu, medencék, színházak, bazilikák, kapitólium, fürdő tanúsítják, hogy a valaha itt állt Thagaste fejlett, kulturális város volt.
Algír
Souk Ahras-ból Algírba busszal utaztunk. Este 11 órakor indult a járat a központi pályaudvarról. Előre megvettük az egymás mellé szóló helyjegyeket, de mikor felszálltunk, kiderült, hogy pont onnan hiányzik az egyik ülés, ahova a mi jegyünk szól. A sofőrrel és más utasokkal egyeztetve, helyeket cserélgetve végül egymás mellett ülve elindulhattunk.
A kora reggeli órákban érkeztünk a fővárosba. Teljesen a központban, a Rue Didouche Mourad egyik házában egy kis lakását béreltük ki. Először azt hittem rossz címet kaptunk, mert a lépcsőházban építési törmelékeken keresztül átmászva jutottunk el a lépcsőhöz, majd onnan a harmadik emeletre.
Most nem mentünk múzeumokba, csak élveztük Algír látványos forgatagát, a piacokat, a könyvesboltokat, a régiségüzleteket. Többször is órákig barangoltunk a Kasbah szűk utcáin, a városközpontban, a kikötőnegyedben, a botanikus kertben. Ettünk éttermekben és utcai árusoktól is vásároltunk helyi specialitásokat.
Írta: Ildikó
