Korzikára autóval utaztunk. Tranzitszállást itthonról előre Villach-ban (Ausztria) és Livornóban (Olaszország) foglaltunk. Korzikai szállást Ghisonaccia-ban béreltünk, a Marina d’Oro üdülőfaluban egy bungalót, önellátással. A kompjegyet Livornóból Bastia-ba szintén előre lefoglaltuk.
Pisa
Az odaúton Pisa-ban nézelődtünk. A város legismertebb épülete a híres Ferde torony, a Dóm és a Keresztelőkápolna. A Duomo az egyik legszebb román stílusú épület egész Toscanában. A Ferde tornyot 1173-ban kezdték építeni homokos talajra. 1274-re fejezték be a harmadik szintet, már akkor észlelték, hogy megdőlt. A gyenge alapozás ellenére az építkezést folytatták és 1350-ben fejezték be.
Bastia
A komp Livorno és Bastia között négy és fél óra alatt tette meg az utat. Erre a napra Bastia-ban foglaltunk szállást egy éjszakara, hogy másnap felfedezhessük a sziget északi részét. „Nem ismeri Korzikát, aki nem járt Cap Corse-on” – tartja a szállóige.
Ez a félsziget Korzika legészakibb nyúlványa, mely 40 kilométer hosszú és 10 kilométer széles. A félsziget középső része sűrű erdőkkel borított, 800-1000 méter magas, vad hegyvidék. A nyugati parton meredek sziklafalak ereszkednek a tengerbe. A keleti oldal gyümölcsösökkel borított síkság. Az út mellett közvetlenül a termelőktől lehet vásárolni.
Bastia Felső-Korzika közigazgatási központja, egy virágzó kikötő. A legnagyobb élet a város főterén zajlik, a Place St. Nicolas-on, amit platánok és pálmafák árnyékolnak be. Ez a helybéliek legkedveltebb találka- és sétahelye, sokfelé láthattuk, ahogy az itt élők a „pétanque-ot” játsszák. A téren áll Napóleon szobra. Innen gyalogosan elérhető a Place de l’Hotel de Ville, ahol a piacokat tartják. Élmény volt sétálgatni a hangulatos, szűk, régi utcákban.
Corte
Corte a sziget középpontjában fekszik. Itt található az egyetem és egy 15. századi fellegvár, ami a hagyományos korzikai életet bemutató múzeum. Az egyetem a korzikai nyelv kutatásának központja. A sziget hivatalos nyelve a francia, de az iskolákban választott tantárgyként helyet kapott az ősi korzikai nyelv oktatása is.
Ebben a városban működik a „Mannella”, ami egy ősi korzikai testvérközösség, régi népdalokat gyűjtenek és ápolják az ősi hagyományokat.
Corte volt a kiindulópont egy hegyi túrához, mivel éppen félúton helyezkedik el a Calenzanát Concával összekötő 220 kilométer hosszú legendás GR 20-as útvonalon. Itt néztük meg a vadregényes Restonica-szurdokot.
Cupulatta-farm
Ajaccio közelében található a Cupulatta, ami egy hatalmas teknős farm – Európában a legnagyobb, kb. 3000 teknős látható itt. A park látogatása majdnem két órát vett igénybe.
Korzikán rengeteg a csodaszép vadvirág. Különlegesség az illír tengeri liliom, ami kizárólag itt és Szardínián él.
Ajaccio
Ajaccio Napóleon városa. Itt született 1769-ben Bonaparte. A város minden évben megünnepli a születésnapját, augusztus 15-én. A Maison Bonaparte (Napóleon szülőháza), a Place Letizián áll.
A látogatást az épület második emeletén kezdtük. Itt négy teremben láthatóak a Bonaparték képei, fegyverei és címerei. Az első emeleten Napóleon anyjának (Madame Mére) szalonja és hálószobája látható, eredeti XVI. Lajos korabeli bútorokkal. A hálószobában született Napóleon. Látható még itt egy fogadóterem, egy nagy ebédlő és egy budoár pianínóval.
Maga az épület 1743-ban került a Bonaparte család birtokába. Napóleon gyerekkorából alig maradt meg valami, mert a családnak 1793-ban menekülni kellett Pascal Paoli elől. 1789-ben tértek vissza. Napóleon csak egyszer, 1799. október 1-én, egyiptomi hadjáratából visszatértében látta újra szülőházát, amit 1805-ben anyja nagybátyjának, André Romolionak ajándékozott. 1923-ban Viktor-Napóleon herceg adományaként lett a francia állam tulajdona.
Bonifacio
Bonifacio Korzika legdélibb városa. Innen a legcsodálatosabb a kilátás a Földközi-tengerre. A világhírű francia költő Paul Valéry „Korzika festői városának” nevezte ezt a helyet. A kikötőtől 187 lépcsőfokon jutottunk fel az óvárosba. Ez az Aragon-lépcső (Escalier du roi d’Aragon). Itt látható egy 12. századi fellegvár, ami 1963 és 1983 között a francia idegenlégió főhadiszállása volt.
Lucca
Hazafelé Bastiából szintén komppal keltünk át Livornóba. Onnan Luccába utaztunk, ahol sétáltunk a szűk, kanyargós utcákon, középkori házak és apró terek között. A várost a 16-17. században épített nagy és erős falak veszik körül. A római időkben kijelölt tér ma is Lucca főtere.
A városban született Puccini, A Bohémélet komponistája. Szülőházában látható az a zongora, amely mellett utolsó operáját, a Turandot-t írta. A Piazza Napoleone egy hosszan elnyúló tér, Napóleonról kapta a nevét. Testvére, Elisa Baciocchi 1805-től 1815-ig volt Lucca úrnője.
Írta: Ildikó
