Busszal utaztunk újra Párizsba, egyik kedvenc városomba. Tranzitszállás nélkül, éjszakai buszon alvással, önellátással.
A Tuileires-negyed az Opera és a Szajna között terül el, nyugati oldalán a hatalmas Concorde tér, keleten pedig a Louvre határolja. Az Operaházat 1875-ben nyitották meg, elsősorban balettelőadásokat tartanak benne, de időnként operákat is bemutatnak. Érkezésünk után itt kezdtük a sétánkat. Ellátogattunk a Grévin múzeumba, amit 1882-ben alapítottak és egy viaszmúzeum. Itt találkozhatunk a művészet, a sport, politika és a filmek hírességeivel.
A Concorde tér Európa egyik legpompásabb tere, több mint nyolc hektáron terül el. Jacques-Ange Gabriel kapta a megbízást XV. Lajos királytól, hogy a róla készülő lovasszobor köré alkalmas környezetet tervezzen. A lovasszobor csak húsz évig állt a téren, helyét felváltotta a guillotine.
A napot a Champs Elysée-n fejezetük be, ami Párizs legelegánsabb sugárútja. Ez a világmárkák otthona. De nemcsak ruhákat, cipőket, ékszereket és kiegészítőket lehet itt vásárolni, hanem autókat is. 1899 óta üzemel a sugárúton egy kávézó, a Fouquet’s, amit műemlékké nyilvánítottak. A francia filmes César-díj kiosztása után ebben tartják a záró vacsorát. Ha ünnepelnek, ide jönnek a párizsiak. Szilveszterkor, a függetlenség napján, vagy ha véget ér a Tour de France.
A Diadalív a világ legnagyobb körforgalmával a Charles de Gaulle tér közepén áll. 12 sugárút fut itt össze. Megépítését Napóleon rendelte el a győztes csatái emlékére. 30 évig épült. Addigra Napóleont már száműzték, de szerencsére nem állították le az építkezést. A Diadalív a bátorság jelképe, azok előtt tiszteleg, akik Franciaországért harcoltak. 1921 óta ég itt egy örökmécses, ami a francia katonáknak állít emléket.
A középkorban a hívők a „mennyország kapujához” hasonlították a Sainte-Chapelle-t, amit mi is felkerestünk. A kápolnát 1248-ban IX. Lajos építtette, Krisztus állítólagos töviskoronája és a szent keresztből származó darabok számára. 15 káprázatos színű, pazar üvegablak díszíti.
A Pompidou központ olyan, mint egy kifordított ház, 1977-ben nyitották meg. Kívül futnak a vízvezetékek, a szerkezetet tartó acélgerendák, a mozgólépcsők és a liftek. Az épület teljes neve Georges Pompidou Nemzeti Művészeti és Kulturális Központ. Pompidou francia elnök volt. Ő kezdeményezte, hogy Párizs szívében hozzanak létre egy modern művészeti múzeumot. Picasso, Matisse, Miró és Pollock mellett képviselteti magát a fauvizmus, kubizmus és a szürrealizmus.
Felkerestük a Picasso Múzeumot a Rue de Thorigny-n. A spanyol származású művész élete nagy részét Franciaországban töltötte. Halála után számos műve a francia államra szállt. 1986-ban nyílt meg a Musée Picasso a Hotel Salé-ban, a Marais negyed egyik legcsodálatosabb palotájában. A palotát 1656-ban Aubert de Fontenay-nek, a rettegett sóadó beszedőjének építették. A múzeumban több mint 200 festmény, 158 szobor, 88 kerámia és 3000 vázlat látható.
Ugyancsak a Marais negyedben, az egykori Hotel Rohan-Guéménée második emeletén található a Victor Hugo múzeum. Itt lakott az író 1832-től 1848-ig és itt írta a Nyomorultak jelentős részét. A lakás néhány szobáját berendezték Victor Hugo emléktárgyaival, toll- és tusrajzaival, könyveivel.
Párizs alatt katakombák találhatók. 130 csigalépcsőn, 20 métert kell a város felszíne alá ereszkednünk. A bejáratnál a felirat azt hirdeti, hogy ez a halál birodalma. 1867-ben nyílt meg a látogatók előtt. Később bezárták, majd újra megnyitották.
A korábbi párizsi látogatások alkalmával már megtekintett Rodin múzeumot és az impresszionista Musée D’Orsay-t ismét megnéztük. Újra sétáltunk a Montmartre-on. Itt található a Moulin Rouge (Vörös Malom), ami 1889-es megnyitása óta egy táncos mulatóhely. Az 1700-as években több mint 130 kabaré működött itt, ebből ma már csak ez az egy üzemel.
Párizsban járva soha nem hagyom ki a gasztronómiai élményeket. A baguette, a croissant, a mousse au chocolate, a crépes és a sajtok a franciaországi utazásokhoz szorosan kapcsolódnak.
Írta: Ildikó
