Egy borongós, őszi napon Nadapról Budapest felé autózva útba ejtettük Zsámbékot. Régóta terveztük, hogy felkeressük a híres helyi templomot. Mire odaértünk, intenzíven szakadt az eső, de ez sem állíthatott meg bennünket.
Csizmával, esernyővel, esőkabáttal felszerelkezve indultunk a pénztár felé, ahol kiderült, hogy aznap a kedvezőtlen időjárási körülményeknek köszönhetően mi voltunk az egyedüli látogatók. Mindenesetre az élményt azóta sem felejtettük el. Sokáig nem időztünk, megörökítettük az impozáns romokat, majd vizesen és fázósan visszaültünk az autóba, hogy folytassuk utunkat.
A templom rövid története
Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítenek. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-koragótikus bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke. Mellette állt a kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. IV. Béla király 1258. június 6-án erősítette meg az akkor már felépült templomra vonatkozó adománylevelét.
Az épület sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek.
Nem is maradt volna belőle semmi, ha Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkák elvégzésével. Munkája világszerte elismerést aratott.
A későbbi munkák során, 1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészleteit, amit a pálosok építettek, amikor megkapták a birtokot Mátyás király adományaként. Mára ebből az épületből csak egy dongaboltozatos terem, – ez most a kőtár – a hajdani refektórium, az alapfalak és a kolostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg. A kőtár állandó kiállítása bemutatja a templom múltját.
1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészeit, amit a pálosok építettek. Ebből az épületből legépebben egy dongaboltozatos terem (ez lett a kőtár), a hajdani refektórium (ebédlő), a kerengő alapfala és pincerendszer maradt meg. Több terv készült a templom és a kolostor állagmegóvására (részbeni újjáépítésére), de évtizedek óta alig-alig történt valami. A pusztulás egyre gyorsul. Pedig a templom teljesen újjáépíthető lenne (és használható), sőt a kolostor is. Ennek azonban az előfeltétele a teljes terület régészeti föltárása lenne. Természetesen az elhanyagolt környék rendezése is hozzátartozna mindehhez. Jelenleg, hosszú szünet után, a rom legalább ismét látogatható.
Írta: Ildikó és Zoli
Forrás: