A Tapolcai-medence délnyugati részén, a Balaton egykori szigetét képző 230 méter magas vulkanikus hegy tetején állnak a vár maradványai.
A meglévő vár alaprajza kevés módosítással ma is őrzi a 16. századi alakját. Legkorábbi része a felső vár két négyzetes öregtornya és a két kisebb, ugyancsak négyzetes torony.
A felső vár déli és keleti sarkában az öregtorony állt, ehhez nyugatról a várkápolna, északról a palota csatlakozott. A palota északi és a felső vár keleti falánál a középső torony emelkedett, ezt gyilokjáró kötötte össze a felső vár északi végében lévő kapuvédő toronnyal. Ezzel szemben az északnyugati, kör alakú saroktorony, a kettő között az előudvar vagy falszoros helyezkedett el. A felső vár kaputornya előtti saroktoronnyal szemben, a keleti falnál a Martonfalvy Imre által építtetett ágyúlőréses rondella látható.
A felső vártól északra elterülő külső vagy alsó várat lőréses fal övezte, melyet az északi és a nyugati oldalon egy-egy kisméretű négyzetes torony szakított meg. Az alsó vár délnyugati sarkában a felvonóhidas kaputorony állt, előtte várárokkal.
A tatárjárás után IV. Béla 1260-ban Szigligetet a pannonhalmi bencéseknek adományozta. A hegy legmagasabb pontján, a két végén tornyokkal megerősített palotát építettek, kápolnával. 1262-ben a király visszavette, más birtokokért cserébe.
IV. Béla a királyi várat a Pok nemzetségbeli Móriczhidai családra bízta.
1285-ben a Héder nembéli Péter püspök megtámadta Szigligetet és az ott őrzött egyházi kincseket Veszprémbe vitte. Ezek csak 1308-ban kerültek vissza a püspökségtől. A vár 1289-ig volt a püspök kezén.
1344-ben Nagy Lajos király a várat és birtokait a Bulcsu csanádi püspök nemzetségéből származó Lőrinc fiának, Istvánnak adományozta.
1348-ban a birtokjoga a Móriczhidai családra szállt, mintegy száz évre. Ebben az időszakban történhetett a mai belső vár kiépítése.
A 15. században a vár gyakran cserélt gazdát.
1521-ben, Újlaki Lőrinc herceg halála után a tóti Lengyel család lett az új tulajdonos.
A mohácsi csata után a tóti Lengyelek Szapolyai Jánost támogatták Habsburg Ferdinánd ellenében, ezért az utóbbi, 1531-ben a Lengyel család birtokait Török Bálintnak adományozta.
1536-ban Török Bálint megbízottja, Martonfalvy Imre deák csellel elfoglalta a várat. Imre deák lett a vár kapitánya, aki jelentősen megerősítette Szigligetet. Új torony, több bástya, valamint kút is kiépítésre került.
1545 körül a vár és a birtok ismét visszakerült a tóti Lengyel családhoz. A vár kapitánya Palonai Magyar Bálint lett, aki emellett Fonyód kapitány is volt.
Beköszöntött a török háborúk kora. A közeli Hegyesd elvesztése miatt a török fenyegetés megsokszorosodott a vidéken.
Magyar Bálint halála után Szigliget és Fonyód visszakerült a Lengyel családhoz.
A 17. század elején Lengyel Boldizsár kapitánysága alatt újabb építkezések folytak a várban.
1664-ben a szentgotthárdi csatában vesztes török sereg egyik hadoszlopa megtámadta Szigligetet. A védők három rohamot visszavertek, utána a törökök elvonultak.
A török veszély elmúltával a vár hadászati jelentősége csökkent.
Pusztulása akkor kezdődött, mikor a 17. század legvégén egy villámcsapás következtében felrobbant az egyik toronyban tárolt lőpor és a vár nagy része leégett.
1702-ben Lipót császár Szigliget lerombolását is elrendelte.
Szerk.: Zoli
