A Johannesbachklamm után következő célpontunk, a Myra-vízesések felé indultunk. A 26-os útról egy kb. 10 km-es, hegyek között kanyargó látványos mellékúton tértünk rá a 21-esre. A muggendorfi elágazásnál nem kanyarodtunk le jobbra, hanem néhány km-t tovább haladtunk Gutensteinig, ahol az eleredő, majd szakadó eső ellenére készítettünk pár videót. Ezután visszafordultunk és hamarosan már Muggendorfban kerestünk parkolóhelyet a többi látogató autója mellett.
Reménykedtünk, hogy csitul az eső. Így is lett, de miután megváltottuk a belépőjegyeket, ismét rázendített. Ennek ellenére elindultunk a pallókon, lépcsőkön, hidakon felfelé.
Korábban már jártunk itt, ennek ellenére ugyanúgy elvarázsolt minket ez az elképesztően látványos természeti csoda.
A Myra-vízesések 125 m magasból zuhannak a mélybe. A Myra-patakból erednek, amelynek forrása a 7 km-re lévő Unterbergben – egy sok-sok üreggel tarkított mészkőhegységben – van.
A Myra az Unterberg alján található mesés Myra-barlangból ered, melyet egy földalatti tó táplál.
A Karnerwirtnél először egy kis gát elzárja az útját, majd szűk szurdokokon számtalan vízeséssel zuhan a mélybe.
Korábban a Myra-völgyben sok-sok vízkerék kattogott, melyekkel malmokat és fűrésztelepeket működtettek. Néhány évvel ezelőttig egy energiatároló erőmű turbinái áramot termeltek.
A Myra-vízeséseket 1885-ben az Osztrák Természetjáró Klub (Österreichischer Touristenklub) tette gyalogosan elérhetővé, azóta az utat a klub pernitz-muggendorfi szervezete tartja karban.
26 kacskaringós hídon át követhetjük a vízesések zúgását. 11 tematikus állomáson tájékozódhatunk a környék növény- és állatvilágáról, valamint arról, hogy miként használták fel itt egykor a víz erejét energiatermelésre.
A Steinwand-szurdokhoz vezető, mintegy 9 km-es körtúrára már nem vállalkoztunk időhiány és az eső miatt, aznap még egy úti cél szerepelt a terveinkben.
Ildikó és Zoli
