Ezen a nyáron busszal utaztunk Olaszországba, egy gradoi nyaralásra.
Grado az Adriai-lagúna közepén, a Trieszti-öbölben több kisebb szigeten terül el, és egy keskeny töltésút köti össze a szárazfölddel. A szigetet kis Velenceként tartják számon lagúnáival, hangulatos utcáival. L’Isola del Solénak, azaz a napfényes szigetnek is nevezik.
Éghajlata mediterrán kontinentális. Enyhe tél és meleg, de a tengeri levegőtől hűsített nyár jellemző rá. A sziget 2000 éve lakott.
A lagúnát buja, zöld növények, leanderfák, olívafák, erdeifenyők, tamariszkusz bokrok, szilfák, nyárfák, és borókafenyők borítják, ideális búvóhelyként szolgálva a sokféle madárfajnak: sirályok, kacsák, tengeri fecskék, szürke gémek. A látogatók számára a madarak megfigyelése tökéletes kikapcsolódás.
A legfőbb bevételi forrást a turizmus és a halászat jelenti, kikötője ma is aktívan működő halászkikötő.
A sétálóutcákon üzletek, fagyizók, kávézók és éttermek sokasága található, a fő fogások döntő többségét a tenger gyümölcsei, halak, tészták, pizzák és különböző desszertek képezik.
Az óvárost bejárva megnéztük a Sant’Eufemia bazilikát, nem messze tőle az ókori római romokat. Sétáltunk a szűk, hangulatos kis utcákban, az összeépült házak között.
Tengerpartja több, mint 20 km hosszú, a tenger nagyon lassan mélyülő. A halmokban álló kagylókból igyekeztünk a lehető legtöbbet magunkkal hozni.
Az olasz gasztronómia a nagy kedvencem, ezért igyekeztem mindent végig kóstolni. A helyi specialitású lasagne felejthetetlen élményem volt. Természetesen a nagy hírnévnek örvendő olasz fagylalt sem maradhatott ki.
Olaszország egyetlen hátránya, hogy az országban nincsen nyilvános mosdó, csak éttermekben fogyasztva tudjuk használni őket.
Írta: Lilla
