Zamárdi a Balaton déli partján, Siófok és Balatonföldvár között, gyönyörű környezetben fekvő kisváros. Nagyszerű nyaraló- és kirándulóhely. Kiemelkedő értéke a hosszan elnyúló szabadstrand.
Környéke évezredek óta lakott, a régészeti feltárások során számtalan lelet került elő különböző korokból. A régészeti emlékek közül kiemelkedik az avar kori temető, mely a Kárpát-medence legnagyobb és egyedülállóan gazdag leletanyaggal rendelkező avar lelőhelye.
A települést 1082-ben említik először Scamard néven. Később különféle alakban írták, Zamárdiként 1828-ban szerepelt először.
Az ősi falu Egyházas-Zamárd lehetett, melyet a törökök 1594-ben leromboltak. Az egykori templom helyén ma egy fakereszt áll. A település a 18. században kezdett újjáéledni a tihanyi apátoknak köszönhetően. A lakosság évszázadokon át föld- és szőlőműveléssel, állattenyésztéssel, halászattal foglalkozott.
Az 1861-ben megépült déli vasútvonal nagymértékben hozzájárult a térség fejlődéséhez.
A 20. század elején kezdődött a fürdőélet, napjainkra Zamárdi a balatoni idegenforgalom egyik legjelentősebb helyszínévé vált.
2008. július 1-én kapott városi címet.
Nevezetességei közé tartozik a Szamárkő, a Római utcán nyugati irányban haladva, a Kiserdő szélén található. A képződmény vulkáni utóműködés hatására keletkezett, ősi áldozati hely, több legenda is fűződik hozzá.
A különleges kisugárzású hely számos gyalogtúrám kiindulópontjaként szerepelt.
A településtől délnyugatra emelkedik a csodálatos panorámát nyújtó Kőhegy, szőlőkkel, borospincékkel és hétvégi házakkal tarkítva. Tetején áll az egykori apátsági présház helyén, 2000-ben épült kilátó, ahonnan a Balaton egyik leggyönyörűbb panorámája tárul a szemünk elé. Szemben a Tihanyi-félsziget, jobbra a tó keleti medencéje, nyugati irányban pedig a Badacsony jellegzetes alakja tűnik fel a távolban.
A Fő utcában magasodik a Kisboldogasszony római katolikus templom, 1771-1774 között épült barokk stílusban. Az oltárkép, szószék, keresztelőkút, valamint Nepomuki Szent János szobra műemléknek számít.
Szintén a Fő utcában található a tájház, melynek berendezése egy 19-20. századi parasztcsalád életkörülményeit mutatja be, helyi használati tárgyakkal.
Zamárdi további nevezetességei közé tartozik az üdülőterületen, a Petőfi utcában található kápolna, melyet a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szenteltek 1929-ben.
A Kálvária-dombon láthatjuk a környék hősi halottai emlékére épült Hősök kápolnáját.
A vasútállomás mögött, a Szabadság téren látható a Magyar fájdalom szobor, Margó Ede szobrászművész alkotása.
A városban még több más emlékmű, emlékkő, emléktábla, kopjafa és egyéb látnivaló található.
A környéken rengeteg kirándulást tettem, sokszor tartottam hosszabb-rövidebb pihenőt a Zamárdi határának legmagasabb pontján álló Vaskereszt mellett. A kilátótól mintegy két kilométerre helyezkedik el az erdőben, a Tatárcsapás végén. Nem csak a Kőhegy, hanem a Fő utca és a Széles csapás felől is megközelíthető.
A kovácsoltvasból készült kereszt tégla alapzaton áll, 1896-ban állította Zamárdi község és a Tihanyi apátság az 1000 éves haza emlékére.
Mellette padok, asztalok és tűzrakóhely várják a kirándulókat.
A Vaskeresztet érintik a Cinege- és a Fejérkő/Szamárkő teljesítménytúrák is.
Zamárdihoz több évtizedes családi kötődés, megszámlálhatatlan élmény és emlék fűz.
A nyár és a strandolás számomra egybeforrt a városka nevével.
Írta: Zoli
