Szervezett keretek között, repülővel utaztunk Bulgáriába a Napospartra. A Hotel Avligában szállásoltak el bennünket, félpanziós ellátással.
A Napospart a fekete-tengeri partvidék egyik legjelentősebb üdülőkörzete, a ’60-as években Bulgáriában elsőként alakították ki ezt a nyaralóhelyet. A homokos, gyönyörű partszakasz nyolc kilométer hosszú.
A sziklás félszigetre épült Neszebár maradandó élményt nyújtott. Csodálatos óvárosában egymást követik a történelmi házak és templomok. A helyet először a trákok népesítették be, később a görögök, majd a rómaiak foglalták el. A 9. században kapta a Neszebár nevet. Ma már a világörökség része. A Pantokrator-templomot kerestük fel először, majd a Régészeti Múzeumban nézelődtünk, ami izgalmas betekintést enged a város történelmébe.
Felkerestük Burgaszt, ezt a kellemes kis várost, ami az 1800-as évek elején a kardzsali-bandák támadásai következtében elnéptelenedett, majd a 19. század közepére újjá éledt. A városban nagyon szép templomok és múzeumok találhatók. Mi az Örmény templomot néztük meg, ami 1853-ban épült és Burgasz örmény közösségét szolgálja. A Képtárat az egykori zsinagógában rendezték be, a 18. és 19. századi ikonok mellett modern bolgár festők műveit láthattuk.
Szozopol történelmi óvárosa a tengerbe mélyen benyúló félszigeten fekszik, melyet homokos öblök határolnak. Régi faházakat látthattunk az óvárosi utcákban és a Régészeti Múzeumot megtekintve, pontos képet kaptunk a város történetéről.
Sok időt töltöttünk a tengerparton, hatalmas kagylókat gyűjtve. Megkóstoltuk a Sopszka salátát, ami kockára vágott paradicsomból, uborkából, paprikából, hagymából és reszelt fehér sajtból készült. A tarator egy nemzeti étel; aludt-tej, uborka, fokhagyma, kapor, dió- és napraforgóolaj alapanyagú hideg leves. A forró nyári napokban kiváló hűsítő. Bulgáriában szeretik megtölteni és megsütni a zöldségeket, leginkább a paprikát. A Szirene sajttal és tojással van töltve, majd sütés után tálalják.
Ez volt az első hosszabb külföldi tartózkodásunk, ami meghatározó jelentőséggel bírt az utazások iránti szenvedélyünkre.
Írta: Ildikó
