Lovasberény nagyszerű kirándulási lehetőséget és élményeket kínál, az utóbbi időben kétszer is ellátogattunk ide. Első alkalommal felkerestük a település nevezetességeit – kastély, kápolna, műemlék izraelita temető, magyar katonai temető, szovjet katonai temető, millenniumi emléktorony, másodszor belülről is megtekintettük a kastélyt és a kápolnát. Azért tértünk vissza egy hétvégi napon, mert jelenleg a kastély és a kápolna csak ilyenkor látogatható.
Lovasberény története
Lovasberény a Velencei-hegység északi lábánál fekszik. A község nevének első írásos említése egy 1302-ben kiadott és 1419-es átírásban fennmaradt oklevélben bukkant fel Lowazberen (Lovászberény) alakban.
Első urai a Csák nemzetség tagjai voltak, a 9-10. század fordulóján. 1332-ben már tartósan megtelepült falu, plébániatemplommal. A 15-16. században Lovasberény a Buzlai családé volt, majd 1543-ban a Baracskai Pálffy család birtokolta.
Székesfehérvár 1543-as elfoglalásával Fejér megyében is állandósult a török uralom. A több évszázados múltra visszatekintő települést a törökök feldúlták, lakóinak jelentős részét megölték.
A 16. század végi és a 17. század eleji betelepítési kísérleteket újabb pusztulások követték.
1637-ben a Tolna megyei Bikácsról reformátusok érkeztek, felépítették a romokban heverő templomot és fejlődő falut hoztak létre.
1699-ben a törökellenes harcokban kitűnt Heister generális birtokába került Lovasberény. Az új földesúr és a falu református lakói hamar konfliktusba kerültek, az ellentétek a Rákóczi-szabadságharc idején különösen élessé váltak.
Heister a kurucokkal együttérző jobbágyait megbüntette, a református istentiszteleteket betilttatta, a templomot bezáratta. A falusiak azonban a templomot visszavették, Heister az urasági kastély közelében építtetett egy kápolnát, melyet csak ő és családja használt.
A Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedekben a magyar reformátusok közé katolikus németek települtek és megkezdődött a zsidók bevándorlása is. A magyarok és németek földművelésből éltek, az izraeliták az iparral és kereskedelemmel foglalkoztak.
A morvaországi Lundenburg város zsidó lakossága átköltözött Magyarországra, Lovasberény földesura készséggel fogadta a jövevényeket. 1720-ban zsinagóga építésére telket adományozott.
1719-ben Fleischman Anzelm örökölte a birtokot, tőle vásárolta meg 1730-ban Cziráky József gróf. A gróf az uradalom és a jobbágyok viszonyát új alapokra helyezte, ezt fogalmazta meg az 1740-ben kelt úrbéri egyezség.
1765-ben Lovasberény község mezővárosi kiváltságokat kapott.
1836-ban 4307 lakos élt a településen, Lovasberény történetében ez jelentette a csúcsot.
1848 nyarán megszervezték a nemzetőrséget, a következő év januárjában osztrák csapatok szállták meg a várost. A szabadságharc leverése után egész Fejér megyét elfoglalták a császáriak.
A Cziráky család jelentős beruházásokat hajtott végre az uradalomban, meghonosították az erdőművelést, jelentős volt az állattartás – főként juhászat – valamint számottevő bevételt jelentett a tégla- és cserépégetés.
Az 1930-as évek gazdasági fellendülését a háború szakította meg. 1944 telén súlyos harcok bontakoztak ki Lovasberény térségében, melyek 1945. március 22-én fejeződtek be.
A kastély és a kápolna története
A lovasberényi kastély története a 17. század második felére nyúlik vissza. A források szerint ekkor elég nagyméretű, egyemeletes, valószínűleg két szárnyból álló vagy négyzetes udvart körülfogó udvarház vagy kastély állt Lovasberényben.
1699 után Siegbert Heister osztrák tábornok a kastélyt rendbehozatta. Az ő nevéhez fűződik az egykori kis plébániatemplom építése is. Az 1708-ban elkészült kápolnát a Szentháromság tiszteletére szentelték fel.
A lovasberényi birtokot 1730-ban Cziráky József császári és királyi tanácsos vásárolta meg. Cziráky József fia, György a kastélyt 1763-tól megnagyobbíttatta. A munkát Rieder János székesfehérvári építőmester végezte.
A kastély keleti szárnyában 12 szobát alakított ki zárt folyosóval, ez volt az urasági lakás. A nyugati szárnyban a cselédség lakásait, a konyhát és a kamrát helyezték el. Dél felől fedett folyosó kötötte össze a két épületet.
1770 körül épülhetett a kápolna tornya, ekkorra tehető a rokokó kifestés is, melyet egy 1771-es évszám bizonyít a templom déli kapujának szemöldökkövén.
1804-1810 között Cziráky Antal Mózes építtette fel a kastély főépületét klasszicista stílusban, timpanonjában a Czirákyak és feleségének, Illésházy Júliának családi címerével. Az építő valószínűleg Rieder János fia, Rieder Jakab volt.
Az épületegyüttes utolsó jelentős átalakítását Ybl Miklós végezte, kinek hagyatékában megtalálhatók a kastély átépítésének tervrajzai.
Angolpark
1763-ban Cziráky György az újjáépítésekkel együtt létrehozott egy 22 öl széles és 36 öl hosszú díszkertet. 1794-ben Cziráky Antal Mózes alakíttatta ki a messze földön híres angolkertet, melybe növényi különlegességeket hozatott, sétányokat építtetett.
A kertbe természetes forrásból táplálkozó mesterséges tavat ásatott, a kitermelt földből létrehozott dombok őrzik akkori uruk és úrnőjük nevét – Antal-domb, Rózsa-domb.
A parkot kőhidak és szobrok tették változatossá.
Magyar katonatemető
A kastélyparkban található a második világháborúban itt elesett katonák sírkertje – 14 magyar és egy német katona végső nyughelye.
Orosz katonatemető
A kastélypark mögött elterülő erdőben bukkanhatunk rá az orosz katonák sírkertjére, ahol 581 katona nyugszik jelölt és jelöletlen sírokban.
Izraelita temető
A temető sírkövei alapján mintegy 1300-1400 izraelita vallású személy talált itt örök nyugalomra. 1982-ben műemlékké nyilvánították.
Tűztorony
1878. július 18-án gróf Cziráky Béla 43 önkéntessel alapította meg a tűzoltóságot egy korábbi nagy tűzeset miatt. Napjainkban idegenforgalmi látványosság, a Művelődési Háznak ad otthont.
Gasztronómiai élmény Velencén
Hazafelé tartva mindkét alkalommal megálltunk Velencén, a tó parti Sakáltanya Falatozó és Pizzériában. Alig tudunk választani a széles kínálatból. A gyors és udvarias kiszolgálás után elfogyasztottuk a bőséges és ízletes fogásokat.
Szerk.: Ildikó és Zoli
