Pozsonyba minden évben visszajárunk, annyira szeretünk a belvárosban barangolni. A határt Rajkánál lépjük át, onnan nagyon rövid idő alatt a főúton elérjük Pozsony városát.
Egy korábbi bejegyzésben már beszámoltam arról, hogy mindig ugyanott parkolunk, egy belvárosi mélygarázsban. Innen a fontosabb látnivalók gyalogosan elérhetők.
Pozsony óvárosa rendkívül gazdag román, gótikus, reneszánsz, barokk és klasszicista stílusban épült építészeti remekekben; a különböző korok emlékei szűk helyen harmonikusan szép városképet adnak.
Szent Mihály-kapu
Az óváros falainak ma már csak kevés, részben lakóházakkal összeépített maradványa áll fenn. Ilyen rész északon a 15. századi Szent Mihály-kapu és torony. Közvetlenül a kapu mellett található az egykor híres Vörös Rák nevű gyógyszertár.
Segner-ház
A Mihály-kapu utcán lefelé haladva érdemes megfigyelni a 7-es számú házat, ahol 1704-ben Segner János, a Segner-kerék feltalálója született.
Legjelentősebb magyar épület az utcában az 1-es számú, barokk stílusú ház, amely 1753-1756 között Martinelli tervei alapján épült és itt ülésezett 1848-ig a magyar országgyűlés.
Szent Márton-templom
A város nevezetes temploma a 13. századból való, többször átépített, csúcsíves Szent Márton-templom, amely 1563-1830 között koronázó székesegyház volt. Legfontosabb látnivalói Donner Raphael Szent Márton szobra és Esterházy hercegprímás síremléke. Kriptájában nyugszik sok egyházi és világi nagyság mellett Pázmány Péter is.
Urunk Születésének Hírüladása ferences templom
Az óváros területén jelenleg működő templomok közül a legrégebbi. Szűz Mária tiszteletére szentelték. IV. László magyar király kezdeményezésére épült. 1297-ben az ünnepélyes szentelésen III. András király mellett sok egyházi és világi méltóság vett részt, ami e szent hely jelentőségét bizonyítja. Itt volt Magyarország legrégibb, az ún. Mariana ferences provincia székhelye; itt ülésezett az országgyűlés alsótáblája; itt választották a városbírót; itt ütötték a koronázási szertartásokon belül lovaggá az arra érdemes nemeseket és itt választották I. Habsburg Ferdinándot magyar királlyá.
Prímás Palota
Pozsony egyik legszebb neoklasszicista stílusban épült palotája. Angol gobelinjei különösen híresek. Itt írták alá 1805-ben a pozsonyi békét, 1848. április 11-én a márciusi törvények szentesítését és itt írta alá Haynau a szabadságharc után az aradi vértanúk halálos ítéletét.
Roland-kút
A régi városháza előtt áll az 1572-ből való reneszánsz Roland-kút. A kúton álló páncélos és sisakos szoboralak egy középkori Roland-szobrot ábrázol. 1563-ban nagy tűz ütött ki a városban és 100 ház vált a lángok martalékává, mivel nem találtak elég vizet a tűz eloltásához. II. Miksa, az első Pozsonyban koronázott király ezért elrendelte a kút megépítését.
Steiner antikvárium
A város leghíresebb antikváriumát 1847-ben alapította Steiner Zsigmond. A család is abban a házban élt, ahol az antikvárium működött. Az emléktáblán nemcsak az antikvárium megnyitására emlékeznek, hanem arra a 16 családtagra is, akik 1942 és 1944 között koncentrációs táborokban haltak meg.
Pozsonyi vár
A várban szívesen tartózkodott Salamon király. Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes a vár alatt gyűjtötte össze keresztes hadát 1189-ben. A tatárok nem tudták elfoglalni 1241-ben. 1265-ben a várban jegyezte el Ottokár cseh király IV. Béla magyar király unokáját, Kingát (Kunigundát). 1402-ben itt tartotta Zsigmond király az első pozsonyi országgyűlést. 1491-ben itt állapodott meg II. Ulászló és Habsburg Miksa, hogy a Jagelló-ház kihalása esetén a magyar trónt a Habsburgok öröklik. 1526 után itt őrizték a magyar koronát. A legtöbb koronaőrt a Pálffy család adta. Mária Terézia szívesen időzött a várban. Lánya, Mária Krisztina férjével, Albert herceggel költözött ide 1766-ban. Napjainkban a pozsonyi várban a Történeti Múzeum működik.
Pozsony utcai szobrai
Cumil
Egy csatornából kikandikálva figyeli a járókelőket.
Napóleon katonája
Egy padra támaszkodva áll a Fő téren és tipikus Napóleon kalapot visel. Napóleon 1805-ben járt először Pozsonyban, majd 1809-ben, mikor felrobbanttatta a dévényi várat.
Schöne Náci
Pozsonyi legenda szerint Scöne Náci egy mentálisan beteg idős ember volt, aki állítólag egy szerelmi bánattól megbolondult. Mindig elegáns öltözetben járta az utcákat. Cilinderét megemelve meghajolt a hölgyek előtt. Születési neve Lamár Ignác, aki 1897-ben született Pozsonyligetfaluban. Cipész volt, a város utcáinak és kávéházainak közismert alakja. Bohém figurájára emlékeztet a szobra. Csütörtök reggelenként mindig a Bláha-kávézóban rendelt kuglófot és tejeskávét.
A Benes-dekrétumok következményeként Pozsony német és magyar lakosainak kitelepítése során ő is gyűjtőtáborba került, de onnan kiengedték és maradhatott Pozsonyban. Élete utolsó két évtizedét egy nyugdíjasotthonban töltötte, ott hunyt el 1967-ben. Temetéséről a város gondoskodott. 2007-ben földi maradványait Légből a pozsonyi András temetőbe hozták. Sírkövén legismertebb szavai olvashatók szlovák, német és magyar nyelven.
Érdekességek
Pozsonyban alapított egyetemet Mátyás király, ez volt az Academia Istropolitana.
A Várlépcső 2. számú házában dolgozott egy másolóműhelyben Petőfi Sándor 1843-ban.
1780-ban Pozsonyban jelent meg az első magyar hírlap, a Magyar Hírmondó.
A Váraljához tartozó Vodricben szerelte fel Kempelen Farkas az első vízvezetéket, amely rézcsöveken át juttatta a várba a vizet.
Szerk.: Ildikó
